Anyám hisztizik mert ide költözik a barátnőm ez így rendben?

Nos a leírásból kiderül, nem azért "hisztizik", mert odaköltözik a nő, hanem a kutyáktól tart, nem szereti őket.

Ha már magadhoz vetted, tudomásul kell venni, hogy felnőtt ember, és neki is van beleszólása a környezete dolgaiba.

Szóval te a saját házadban építettél neki egy lakrészt, ott él, és most flegmázik meg durcizik, amiért a saját életedet éled?

Hát nem szép, de azért én felajánlanám neki, hogy ha úgy van, kereshet magának más helyet, ahol nincs kutya. Még ha csak ijesztegetés szintjén is.

Egyébként is ha nem tetszik el lehet menni, ha meg rád van szorulva és szívességből veled élhet, minimum, hogy ő alkalmazkodik. Ha ez nem megy, oldja meg máshol a lakhatását, kutya nélkül.

Valószínűleg ki nem tenném azért, de akkor is... A saját házamba gyomorideggel kell hazamennem?

Az a baj, hogy erre nem nagyon van jó megoldás. Vannak kutyások és vannak, akik nem szeretnének kutyát tartani. Pl. én se tudnám elképzelni, hogy kutyás párom legyen. Csak a páromat én választom meg. Ő viszont kénytelen eltűrni azt, akit te választasz. De ettől még utálja a kutyákat.

Viszont az ottlakásának az oka az, hogy egyedül nem tudna egy házat fenntartani. Tehát elvileg neki kéne tűrnie, de egy idős embert rákényszeríteni arra, amit egész életében utált, az megint nem fog menni.

Az külön probléma, hogy már ilyen csúnyákat mondott a barátnődnek, amivel csak élezi a helyzetet - márpedig ő van rád szorulva, és nem te őrá.

Gondold végig, nincs-e valami olyan lakásmegoldás, amit ő is tudna fizetni, és akkor külön lakhatna tőletek. Vagy idősek otthonába bemenni. Erre nyitott lenne?

Jó lenne, ha le tudnátok ülni beszélni a megoldásról úgy, hogy ne a harag meg a vádaskodás uralja a hangulatot, hanem mindkét részről a megoldás keresése. Tudom, ez a legnehezebb...

Igen, ez így teljesen rendben van. Attól, hogy a te házad, meg az ő otthona. Ha valaki nem szereti a kutyákat, azt nem szabad arra kényszeríteni, hogy velük éljen. Max azt tudom kompromisszumként elképzelni, ha a kutyáknak leválasztott, biztonságosan elkerített részé lesz az udvaron, ahol anyádnak nem kell velük találkozni.

Ha ez nem megvalósítható, akkor vagy anyádnak kell költöznie, vagy a barátnődnek megválnia a kutyáktól. Vagy ugye neked a barátnőtől....

Vagy megbékél a helyzettel vagy nem, nem sok mindent lehet csinálni, maximum megpróbálni megszerettetni vele a kutyákat. Kinti vagy benti kutyák? Mekkorák?

1-es és 3-as: persze, beleszólhat a dolgokba ő is, ha már ott lakik, de itt nem arról van szó, hogy milyen színűre legyen kifestve a fal. A kérdezőnek van egy barátnője, akivel 1 éve együtt vannak, ami azért már komolyabb kapcsolatnak mondható és össze akarnak költözni. Mi más megoldás lenne? Várják meg amíg a kutyák elpusztulnak 10 év múlva és addig éljenek külön vagy keressenek nekik új gazdát? Vagy szakítson a barátnőjével, mert az anyja hisztizik egy kutya miatt? Azért ezt ti se gondolhatjátok komolyan. Ha ott akar lakni, akkor alkalmazkodnia kell, ennyi. Milyen anya az aki rákényszerítené a fiát, hogy szakítson a szerelmével, mert ő nem szereti a kutyákat.

"Hiába, nem bosszanthatja fel a barátnőjét ha puncit akar kapni..."

Na ideértek az incelek is? Az megvan, hogy a kérdezőnek úgy lehet csak családja, hogy összeköltözik a szerelmével és gyerekeik lesznek? Az megvan, hogy a kérdező (meg a legtöbb ember) így született meg , hogy a szülei összeköltöztek és családot alapítottak? Vagy két külön házban élnek és úgy lesz mondjuk 3 gyerekük? A kérdező meg minden nap odanéz 2 órára, kb mintha elvált szülők lennének. Szép jövőkép, tényleg jó ötlet! Pénzügyileg is teljesen jó. Taps.