"Tanulatlan" szülők gyermekei?

Nekem hasonló problémám volt/van, pedig anyukám munka mellett diplomát is szerzett a saját területén.

Én a bölcsészkaron voltam hallgató (és igen, azt is lehet hajtósan és becsülettel csinálni, most értelmes, hasznos és jól megfizetett munkát végzek), később pedig otthonrül dolgoztam, kutattam, fordítottam.

Anyukám teljesen más pályán van, ő nem tudja hazahozni a munkát, ha kilép az ajtón, nem kell gondolkozni az ottani dolgokon. A műszak végén átveszi tőle valaki a feladatokat és onnantól nem felelős már semmiért. Én meg addig nem szabadulok el egy projektből, amíg az készen nincs. Addig éjszakázom vele, stb.

Ezt anyukám nehezen érti, például utálja, ha nem megyek délben ebédelni, mert nyakig benne vagyok egy probléma megoldásában.

Nekem az jelentette a megoldást, hogy segítséget kértem tőle. Egy ügyes csavarral mindenkitől lehet, a párom pl. szakmunkás, mégis szoktam tőle.

Pl. közös alkalmakkor megkérdeztem, hogy műdködik a vállalatirányítás a munkahelyén, vagy olyasmit kérdeztem, hogyan oldanak meg egy-egy problémát. közben elmagyaráztam egy részét annak, amit tanulok.

Így egyrészt én is kaptam sok hasznos infót, másrészt ő is úgy érezte, hogy van valamennyi kontrollja az életem felett, nem szippnatott be az egyetem.

Most ideiglenesen megint együtt lakunk és megint nehéz vele. Most ráálltam arra, hogy ha zavar, amit csinál, akkor azt mondom:

- Ne haragudj, nagyon örülök, hogy hívtál/finom az ebéd illata/stb. köszi, hogy fáradoztál, de most nagyon fontos dolgot csinálok és most nagyon kell figyelnem, szeretnék inkább ezzel foglalkozni.

Szóval, elmondom, hogy értékelem őt, jelzem, hogy fontos nekem, amit csinálok, és elmodnom, hogy hogyan tud segíteni (akár azzal, hogy békén hagy). Ez kicsit megnyugtatja.

Mondjuk hosszú távon nekem is a költözés lesz a megoldás - itthon mindent megcsinálok és fizetem az egész lakás összes költségét, sőt a kaját is, mégis :D :D.

Ne haragudj, kérdező, de sajnos lenézed anyukádat, pedig ő szeret téged és valószínűleg te vagy neki a legfontosabb, azért foglalkozik veled, azért vinne mindenhová és meghasadna a szíve, ha látná ezt a kiírást.

Egy szakmunkás végzettséghez is kell tanulni, és utána az életben is folyamatosan, tehát nem "tanulatlan".

És attól, mert te egyetemista vagy, nem vagy felsőbbrendű, inkább legyél hálás, hogy anyukád felnevelt és egyetemre mehettél - azért akkor még sem viszonyulhat hozzád olyan rosszul, mint amennyire itt előadod és inkább őt sajnálom ebben a történetben....

Neked a tanlas a legfontosabb, ha anyukad nem erti, es nem hagy tanulni, akkor irany a kollegium. Nalunk akik nem koleszosok voltak, de otthon nem tudtak tanulni azok is bejottek. Vizsgaidoszakban ugyanis a kollegiumbol sokan hazamennek es csak a vizgsa elott egy ket nappal jonnek be igy be lehet keredzkedni evfolyamtarshoz vagy altalaban van tanuloszoba es ooda bemenni. Sokan a kollegiumban azert szerettek bent lenni vizsgaidoszakban, mert tudtak hianyzo eloadasanyagot, jegyzetet kerni vagy a nagyon okosakat megkerdezi egy egy nehezebb tetelrol. Persze, ha videki vagy es eleve koleszos akkor nem kerdes hogy menjel vissza, de a leirasodbol nem ez jott le, igy gyorsan kerits valakit akinek a helyere reggel bemehetsz tanulni este meg hazamesz. Igy anyad latja je mist is tanulni jarsz.

Az en szuleim se vegeztek egyetemet tesoimmal mi viszont igen. Ennek ellenere ok megertettek, hogy ez mirol szol. Vagyis hagytak had meseljunk. Oket az erdekelte ne bukjunk es ne rakjanak ki minket a koleszbol. A bukas nekik azt jelentette, hogy anyagilag meg plusz egy nehez ev es az a veszely, hogy hu de hat elvegzett x ev egyetemet es kibukik, akkor se szakmaja se diplomaja. Ezt nagyon nem akartak volna. Elso nehany vizsgaidoszakban ok is probaltak menjunk rokonokat latogatni, de aztan az elso bukasok a vizsgakon megijesztettek oket es utana mar inkabb ez a mert nem tanulsz ne nezd a tevet szoveg jott:-).

Lehet itt lelkizni, de sajnos annak, aki

tanulatlan, iskolázatlan, látható a hozzászólások alapján is, hogy halvány fogalma sincs a dolgokról. Mivel jár egy főiskola, egyetem, a vizsgaidőszak.

A bölcsész PhD-re készülő gyereket másik kórházba küldi? Most őszintén ilyen emberek, hogyan maradnak egyáltalán életben?

Nem értik meg, hogy fontosabb a tanulás, mint az időben megevett kaja?

Kérdező, én is így voltam. Segg hülye anyám, meg a még hülyébb kanija, amit műveltek velem, már amikor csak az érettségim volt meg. Még szerencse, hogy a diplomámat már külön élve szereztem.

Akkor és azóta is, én lettem az "okosbuta" ne kérdezzétek ez mit jelent, fogalmam nincs. Tanult, de hülye maradt?

Aztán jött az "én lenézem őket", meg majd leesek a magas lóról, nyomi szöveg. Mondja ezt két bagós, piás alkesz.

Hát bąszd meg ilyen idiótákra, meg a többi hozzászóló szüleire mégis, hogy lehet felnézni?