Miért nem lehet elfogadni, hogy engem nem érdekel semmi sem és nem szeretnék tanulni?

Érettségivel sosem lesz normális munkád, elmehetsz gyárba 3 műszakba, nem hiszem hogy ilyen életet szeretnél. Csinálj egy okj-t (vagy akárhogy hívják most), vagy legyen legalább egy diplomád, hogy irodai munkát végezhess. Hogy akarsz így eltartani egy családot, vagy lakást venni?

Hidd el, pár év múlva bánni fogod, hogy nem tanultál. Elhiszem hogy nem akarsz semmivel foglalkozni, de az élet nem arról szól.

"Rengetegféle képzés van, rengetegféle munka van stb., nem tudnék kiszűrni egyet sem."

Nem kell szűrögetni - csinálni kell. Bármelyiket.

Eddig miket dolgoztál már? És miért váltottál egyikről a másikra (ha többféle munkád is volt)?

akartam orvos lenni, állatorvos, pilóta, autószerelő, tolmács, nyomozó, tanár, cukrász, művész(kb. minden), sportoló (többféle), tehát minden. Jelenleg angol-orosz szakon tanulok (nem tanári). korrepetálsz

- tehát egy halvány emberekkel foglalkozó vonal látszik

(csak egy kis adalék a saját életemből: 7 évesen tanító akartam lenni, 13 évesen hősi halott, 14 évesen sirály, 16 évesen grafikus... sok hányattatás és tanulás után vannak olyan munkáim, ahol ezeket az erőket használom:)... persze gazdag nem lettem, de éhen sem veszek)

(a sirályhoz: [link] )

nagyon fontos, hogy az életutad NE a kereseti lehetőség szabja meg, mert én pl nem tudok elképzelni olyan fizetést, amiért bérszámfejtő lennek, vagy bármi, ami NEM ÉRDEKEL)

angol-orosz: jó, csak kellene mellé valami szakterület, mert az az idő elmúlt, hogy a bölcsész-nyelvszakosok abból élnek, hogy a műszakiak nem hajlandók nyelvet tanulni...

Szociológia?

ehhez egyébként nagyon hasznos lenne egy 3 műszakos gyártósori kiképzés.

"Jelenleg angol-orosz szakon tanulok (nem tanári)."

Hát pedig ha már ott vagy, érdemes lenne a tanárit is megcsinálni. Aközben tanulnál némi pszichológiát is, ami hasznos lehet ahhoz is, hogy tisztába jöjj saját magaddal.

"20 éves vagyok ... nem szeretnék családot"

De nagyon-nagyon jó eséllyel egyszercsak majd szeretnél. Elő kéne készíteni a terepet, hogy ha majd szeretnél, akkor meg is tehesd. Mellesleg szerelmes (de úgy igazán) voltál már? Azért sem jó, ha csak otthon ülsz, mert akkor nem tud rád találni a szerelem, ami pedig iszonyat nagy hajtóerő tud lenni minden szempontból. Kár lenne kihagyni.

"Mindig azt csináltam, ami éppen volt, szóval nem tudatosan vagy tervezetten döntöttem."

Ez valahol tök jó, hogy ilyen rugalmasan állsz hozzá, de azért egy egész életet úgy leélni, hogy mindig a körülmények döntenek, hogy mindig csak sodródsz az árral, nem egy életbiztosítás... Meg várhatóan nem is leszel mindig ilyen fene rugalmas, mert ez nagyrészt az életkorodból adódik most. És mi van, ha majd éppen nem lesz semmi munka?Mióta kikerültél az iskolapadból, nagy kereslet van a munkaerő iránt, ilyenkor könnyű, de lehet megint olyan durva munkanélküliség, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Akkor mit fogsz csinálni, ha semmi se adódik majd, vagy ha minden állásra huszan fognak sorbaállni - és mindenki másnak lesz legalább valamiféle (bármilyen) végzettsége, csak neked nem? Esélyed se lesz, hogy legalább egy interjúra behívjanak, ha már a papírjaidból látszik, hogy gyengébb láncszem lennél a cégnél, mint a többi jelentkező, mert még annyi kitartás sincs benned, hogy valami papírt szerezz - pedig a leveledből, amit az álláspályázatra írsz majd, le fog ríni, hogy agyilag teljesen rendben vagy. Vagy ha közben mondjuk olyan egészségügyi problémád lesz, ami miatt nem vállalhatsz majd el bármit, akkor nem lenne jó valami papír? Hát de. Kapd össze magad.