A testvérem autista rettentő nagy a kivételezés. Mással is előfordult már ilyen?

#26 ,az épelméjű számodra nem tudom mit jelent, de van akinek az IQ-ja alacsony (tehát szellemileg fogyatékkal élő) az autizmus mellé,meg van akinek a normális tartományban van . Nyilván akinek 70 az IQ-ja ,ha akar sem tud sok dolgot felfogni .

Egyébként a kijelentésed elég sértő .

#31 Jesszus...

Gratulálok a szüleidnek.

Üss vissza, "Amilyen az adjonisten..." alapon. Ha a szüleid rád szólnak, akkor mondhatod, hogy megérdemelte ő is.

Különben is, nem vagy a szolgája. Sem azért, mert ő beteg, sem azért, mert te lány vagy.

Mondj nemet. ha rántottát akar, csinálja meg ő, vagy nyaggassa a szüleiteket.

Szia! Teljesen átérzem, en 19 éves lány vagyok és az öcsem 16 éves autista. Hasonló az állapota, mint a te öcsédnek lehet. Minden megváltozott amikor megszületett, anyukám nem tudta elviselni a fájdalmat, nagyon megtört, nem tudott dolgozni menni sem,mert egyik ovi sem fogadta őt be, mindenhonnan kiutálták és kinézték, kinevetett mindenki. Nagyon nehéz volt mindig, volt, hogy betörte az üveg ajtót a szobámba, mert nem engedtem be, mert tanultam, volt, hogy vigyaznom kellett ra és annyira erőszakosan viselkedett, hogy hatalmas verekedés lett belőle, nem tudtam leállítani, azt hittem eltört a kezem. Volt, hogy ellopta a zsebpénzem, 16 éve úgy élem a mindennapjaim, hogy a másik szobából a sikítását hallom és mindenkinek aki most azt mondaná, hogy csak szépen meg kéne kérni: nem érti meg, mert autista. 10 másodpercig sem tudja észben tartani, hogy maradjon csendbe, mert tanulok, vagy rosszabb esetben támadásnak veszi és nekem támad akár fizikailag. A szüleim szintén mindig neki adnak igazat, és tudom, hogy nehéz nekik, de ők sem értik meg, hogy nekem milyen. Szerencsére 30 km-re tőlünk van egy kisegítő iskola ahova járhat, de az az érzés amikor suliban megkérdezi órán a tanár a 40 fős osztály előtt, hogy hova jár a tesód... egy jó tanács: ha majd összejössz valakivel, akkor ne részletezd neki a dolgot, én sajnos beleestem ebbe a hibába, a srac meg annyit tudott az autizmusról mint néhány előttem kommentelő és azt hitte vicces is... ha összejössz valakivel akkor mar ha vagytok olyan szinten, mondd neki azt, hogy speciális igényű, a többit meg majd észreveszi, de ha kinevet, azonnal dobd ki mert nincs nálad keresni valója. A gimis osztályom elől sikerült "elhallgatni" a dolgot, nem említettem ott sose, csak a barátaim tudták, az osztalynak csak a ballagason tunt fel, de ott nagyon ledobbent mindenki. Ilyenkor fel a fejjel, igazitsd meg a koronad (marmint ne a virust) es hatarozottan légy büszke, mert ilyenkor azok az emberek össze vannak zavarodva, azt se tudják mi ez és már kombinalnak, hogy anyu terhesen biztosan alkoholt fogyasztott és fogyózott, pedig nem. Te tudod egyedül mi ez, nekik közük sincs hozzá és büszkén menj el mellettük. Sajnos ezzel nem lehet mit csinálni, hogy zavar a tanulásban, az online óráimat is végig sikítja, de ez van sajnos. Az értékes dolgokat dugd el, zárd el amennyire tudod. A leckéjét anyu és én csináljuk, pedig nekem is van elég, es eroszakosan kiabal es fenyeget ha azt akarjuk, hogy ő csinálja... Volt, hogy menet közben rám húzta a kézifeket, de természetesen én voltam a hibás... egy idő után már nem is fogsz tudni foglalkozni ezekkel, hogy sosem volt felhőtlen.

Annyit tudok javasolni, hogy így is próbáld meg a saját életed felépíteni, en is dolgoztam már 16 évesen, ha jól gondolom 1 év múlva érettségizel, karrierista vagyok én is és ez, hogy a jövőmet építsem minden gondról elvonja a figyelmed. Amikor a szüleid már látni fogják, hogy leérettségiztél, elértél valamit és járod a magad útját, akkor hidd el, hogy ők is jobban fogják kezelni és megértőbbek lesznek, mert nekik ez hatalmas teher, hogy az egyik gyerekük nem olyan mint a többi, és hatalmas öröm lesz nekik látni, hogy te már boldogulsz és elkezdted az életed.

Tudom, hogy nem sokat segít, hogy ezt leirtam, de remélem ad egy kis erőt, mert masoknak akik azt mondják, hogy csak meg kell vele beszélni, azoknak foggggggalmuk sincs, hogy ez milyen, és mit élnek át a környezetében élők.

Na és akkor csodálkoznak az emberek, amikor nincs bennem semmi empátia az ilyenekkel szemben. Undorító, amit egyes "autisták" képzelnek magukról. És ne mesélje be nekem senki, hogy nem tehetnek arról, hogy taplók, mert történetesen én is aspergeres vagyok, még sem hiszem magam az atyaúristennek.

Gyakran nyers vagyok az idióta emberekkel, akik szerencsére magukra is veszik, illetve a szociális képességeim nem zsigerből jönnek, hanem komoly odafigyelést és gondolkodást igényel egy-egy ilyen alkalom, de sosem viselkedem így. Amit a testvéred csinál, nem más, mint hiszti. Lenne egy kisebb összegem arra, hogy nem autista, csak a szüleid jól elkényeztették a várva várt fiúgyermeket, az pedig jól kihasználta a helyzetet. Nem egy olyan embert ismerek, aki tinédzser korában jól megvetette a pszichiátereket, így én azóta nem tekintem őket orvosnak.

Zárd az ajtót, mondj nemet az öcsédnek és a szüleidnek. Mást nem igazán tudsz tenni. Az őseid úgy sem ismerik el, hogy ők hibáztak hatalmasat a neveléssel.

Nem olvastam el a válaszokat, de üsd meg.

Van az az emberi szint, ahol nem lehet kommunikálni, csak erőszakkal. Ez az. Engem lányként vertek a gimiben, mert épp olyanjuk volt, hogy engem akartak piszkálni, és hiába szóltam bárkinek, senki nem törődött vele. Egészen addig tartott, amíg fogtam magam és majdnem megfojtottam az egyik fiút. Utána meg ha valaki jött, én nekik mentem foggal körömmel, ha kellett, az se érdekelt, ha többen voltak. Fontos, hogy értsd, én nem így oldom meg felnőtt fejjel a gondokat, mert már elkerülöm az ilyen ösztönlény idiótákat, de attól még higgyen bárki bármit, van az az emberi mélypont, ahol csak az állati erő működik és semmi más különben eltipornak. Menekülsz vagy megküzdesz. Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, de ez van.

Kedves kérdés író! :)

Nagyon rossz dolog lehet így felnőni. Főleg, hogy ez a lelki fájdalom behatássa lehet a tanulmányaidra is. Így igaz, nehéz a szülőknek ilyenkor eleget tenni mindakét fél részére. Szerintem ülj le a szüleid dél, öcséddel és beszéljétek meg. Egy hosszas beszélgetést, melyben elmodod azt, hogy ez téged mennyire bánt, hogy az öcsédnek is legyen egy határ, hogy te segítesz neki mindenben és, hogy valami hála felét nyílváníthatna. Ha nem mondod el, hogy téged mi bánt, előbb utóbb olyat teszel amit megbánsz.

Jó egészséget!

Kedves kérdés író! :)

Nagyon rossz dolog lehet így felnőni. Főleg, hogy ez a lelki fájdalom behatással lehet a tanulmányaidra is. Így igaz, nehéz a szülőknek ilyenkor eleget tenni mindakét fél részére. Szerintem ülj le a szüleiddel, öcséddel és beszéljétek meg. Egy hosszas beszélgetést, melyben elmodod azt, hogy ez téged mennyire bánt, hogy az öcsédnek is legyen egy határ, hogy te segítesz neki mindenben és, hogy valami hála felét nyílváníthatna. Ha nem mondod el, hogy téged mi bánt, előbb utóbb olyat teszel amit megbánsz.

Jó egészséget!

Mi az, hogy nem szólnak rá, mert beteg?! Egy beteg gyereket is ugyan úgy meg kell nevelni. Itt ezzel nagyot hibáztak a szüleid. Most, hogy így minden fogás nélkül nőtt fel, utolag már semmit nem lehet vele kezdeni.

Itt a mi szomszédunkban is van egy autista vagy valami hasonló. Kezdetben beszólogatott a szomszédoknak, mindenféle ocsmányságokat, csak úgy random. Anyját megrugdosta, de alaposan meg lett nevelve, nen kímélték és mostanra azért már egész elviselhető. Tud viselkedni.

Hát sajnálom. Nehéz lehet, én már agyoncsaptam volna. Sajnos nincs más megoldás, mint a költözés. Addig húzd ki valahogy, a szobádat meg zárjad és zárd el a neked fontos dolgokat.