Egyedülállóként gyereket szeretnék vállalni. Hogyan közöljem ezt a családommal?

Elsőnek: lehet Magyarországon hivatalosan örökbe fogadni egyedülállóként. Csak azonos nemű párként nem lehet, de itt nem erről van szó.

Aki szerint így nem lát férfi+női mintákat is a gyerek, az úgy képzeli, hogy örök életére kettesben lesz bezárva az anyjával, és soha életében nem fog látni férfiakat? A gyerekek iskolába járnak, barátaik vannak, rengeteg férfi és női minta is lesz előtte. Nem kell együtt élni egy gyerekkel ahhoz, hogy jó példát mutassunk neki.

Kérdezőnek: nem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, de rengetegen nevelnek így gyereket, meg lehet csinálni. Nagyon sokan úgy vállalnak gyereket, hogy fogalmuk sincs, mivel is jár az pontosan, de a kérdésed alapján úgy látom, te nem most kezdtél ezen agyalni, hanem már régóta tervezed, és utánanéztél, és tudatosan készülsz rá, nem csak úgy a semmire akarsz nekivágni. Szerintem így nem lesz gond.

Én így közölném : anya,apa gyereket fogok vállalni. Mivel nem sikerült ,még párt találnom,de a biológiai órám már ketyeg ,és nem akarom magam egy rossz kapcsolatba hajszolni a gyerekvállalás miatt egyeedül fogok belevágni .Szerintem a részletekhez nincs közük,ha el akarod mondani el mondod a pontos menetét,ha nem nem .

Mellesleg csak a környezetemben annyi de annyi párt tudnék sorolni,akiknek nemhogy gyereket,de egy plüsskutyát sem bíznék rá ,mégis szaporodnak mint a nyulak .

A másik fele,aki ugyanúgy megőrül,hogy neki gyerek kell,felcisnáltatja magát pár hónapos kapcsolatban,aztán a gyerek 2 éves korára már el is váltak .

Ennél egymilliószor értelmesebbnek ,és felelősebbnek tartom aki egyedül megtervezi ,vállalja,és tisztességesen felneveli a gyerekét .

5: "Ne érdekeljen a véleményük, ez a te életed, nem az övék."

Ez a legszemetebb mondat, amit ebben a témában le lehet írni.

Ez nemcsak a kérdező élete, hanem azé a kisgyereké is, akit egyedül, apa nélkül kíván felnevelni.

A kérdező, és az 5. válaszoló logikája az, hogy a felnőtt nőnek szüksége van egy gyerekre, tehát megoldja, hogy legyen neki. És föl se merül bennük, hogy annak a gyereknek meg szüksége lenne anyja mellett egy apára is. Egy teljes családra. Való igaz, hogy ha teljes családba születik a baba, sok esetben akkor is előbb-utóbb (válás miatt) csonka családban nő fel. Na de eleve így indulni neki? Megfosztani a gyereket még az esélytől is, hogy neki apja (akár csak külön élő apja) lehessen?

A határtalan önzés látszik ebből a gondolkodásmódból.

Én törvényes házasságban, 8 hónapos gyerekkel lettem özvegy, mert a férjem motorbalesetben meghalt.

Az élet kiszámíthatatlan.

Nyilván normál esetben optimálisabb, ha egy gyerek családban nő fel, de erre senki nem kap az anyakönyvvezetőnél vagy az oltárnál élettartamgaranciát.

Kedves Kérdező, megértem a vágyadat a gyerek után, az örökbefogadás is szép gondolat, de ameddig esélyed van sajátra (és miért ne lenne esélyed?) addig inkább azzal próbálkozz és csak végső esetben az örökbefogadással.

És a család?

Ha ebben a percben már a pocidban lenne a baba, akkor sem ítélhetnek el, mert 30 évesen már vagy annyira felnőtt, hogy ilyen életbevágóan fontos dolgokban saját döntést hozz.

15 vagyok és közben elszállt, folytatom.

Javítom, 31 évesen.

Elmesélném neked, hogy nálunk is cirkuszolt anyám, mert bár házasságban éltem, de korainak találta, hogy ő nagymama legyen (48 éves volt, én 23) és duzzogott vagy 2 hónapig.

Aztán amikor már mocorgott a babám megbékélt, mindennel elhalmozott és a világ legjobb nagymamája lett. Imádta a gyerekemet, sokkal jobban, mint engem még gyerekként.

Szóval ez ne tartson vissza, de meggyőződésem, hogy a saját unokát jobban elfogják tudni majd fogadni és a sajátjuknak érezni, mintha örökbe fogadsz.

"Erkölcsileg" nyilván az örökbefogadás a "tisztességesebb dolog" de a saját vér mégiscsak más az idősebb korosztálynál.

Alapesetben kézzel lábbal lebeszélnélek róla, de lévén, hogy 31 éves vagy és akár 4 év is lehet a várólista én a szüleid helyében egyáltalán nem ítélnélek el.

Ha a szüleid nagyon konzervatívak akkor biztos vagyok benne hogy a homoszexualitás miatt mint indok sokkal inkább kiakadnának mint a mesterséges megtermékenyítés gondolatától vagy az örökbefogadástól.

2 érintett ismerősöm van és mindkét esetben azon sírtak a szülők, hogy "nem lesz unoka".

Ha lehet egy tanácsom az örökbefogadást gondold meg. Nem fogsz kevésbé kötődni a babához és olyan anyja lesz általad aki igazán szereti, igazán akarja.