Évek után még mindig rosszul érzem magam az anyám abortusza miatt. Hogy kellene állnom ehhez a témához?

Az én anyukámnak is volt abortusza, és annyira nem érdekel. "Mi lett volna, ha...". De nem az van. Ezzel mindenki csak kínozza magát.

Neked meg tökéletes kibúvó a felelősség alól. Idealizálod, hogy mi minden lenne jobb, ha másmilyen lenne. Csakhogy nem az van. Ennyi erővel amiatt is sírhatnál, hogy nem Bruce Willis gyereke vagy, gazdag lennél.

Ahogy meg írsz a feltételes tesóról... Ha itt lenne, az ő feladata lett volna téged megmenteni az öngyilkossági kísérlettől? Amiatt nincs bűntudatod, hogy csak amiatt rinyálsz, hogy nincs valaki, akire ráboríthatod a bajodat? Ezt az életet szánnád neki, hogy összekaparjon téged? Szép ember vagy te is.

Az a magzat nem volt a testvérem. A testvérem az, aki megszületett, akivel együtt nőttem fel, aki ismerek és szeretek. Ha az magzat megszületett volna, a testvérem lenne. Így egy nemlétező emberről beszélünk. Mintha kitalálnék magamnak egy képzeletbeli férjet.

Így is nagy terhet tettél volna csóri gyerekre. Álmodozz tovább, addig sem kell magadra gondolnod, hogy mit tehetnél. Mindenkire kenheted továbbra a felelősséget, magadat kivéve.

"Semmilyen öngyilkossági kísérletem nem volt még, azzal mentett volna meg, hogy lett volna egy kistestvérem, akiért érdemes lett volna élni. Na ilyen szép ember vagyok. Nem is érted, amit írtam." 23

"Lehet, hogy egy testvér meg tudta volna akadályozni a tervezett öngyilkosságomat..."9-ben meg ezt írtad,

bocs hogy félreértettem, és ne is forgass ilyeneket a fejedben.

"szeretnék egy másik férfi lánya lenni"

Fogadd el azt aki vagy, és ebből hozd ki a legjobbat. Az élet értelme nem lehet egy meg nem született lény, nem tudunk apát változtatni.

Nincs veled semmi baj, ha a jelenbe térsz, és azt veszed kiindulásnak.

Itt vagyok ilyen vagyok, mit szeretnék csinálni? mit szeretnék tanulni? kivel szeretnék beszélgetni? Mit szereténk olvasni? megismerni? rajzolni?

Az élet szép tud lenni, ha észreveszed a környezeted - mindenhol van szép és érdekes,de JELENLÉTET igényel, nem lehet a múlton rágódni.

Miért, ha férfi lennék, elnéznéd? A lánytesódnak is megmondanád, nő létére miket csináljon?

Nemlétező ember az, aki nem születik meg. Ez nem hit. Vagy volt anyakönyvi kivonata? Nem. Nem létezett.

Tudom, nehéz felfogni, hogy mindannyian egy NŐ döntése miatt vagyunk itt. Vagy nem vagyunk itt. Kemény egzisztenciális krízis lehet, hogy az élet nem csoda, csak egy petesejt és egy sperma találkozása, és egy lány, nő döntése. Nem egy emelkedett, természetfeletti dolog, csak egy gusztustalan, testnedvekkel teli pár perces mozgás miatt vagyunk itt.

De ahogy ezt felfogod, rájössz, hogy a saját kezedben a sorsod, és az életed értelme az, amit te adsz neki. Ha neked a rinya, akkor a rinya. És jobban érzem magam miattad, mert emlékeztetsz, hogy nem pazarlom a drága időm olyanra, ami a) már elmúlt, b) amúgy se lett volna rá befolyásom.

(Mellesleg volt egy csomó másik tesód, akik spontán vetélések során elmentek anélkül, hogy anyukád tudta volna, hogy terhes.)

Ez amit te csinálsz a tipikus esete annak, amikor már nem tudsz mit kitalálni, hogy min vergődj. Azt értem, hogy depressziós vagy, de ez a téma hogy jön ide? Nincs más mentális betegséged?

Egyébként nehogy azt képzeld, hogy feltétlen jobb lenne, ha lenne testvéred. Fele annyi figyelmet, pénzt, törődést kaptál volna anyádtól, aztán még simán lehet az is, hogy rühellenétek egymást. A legtöbb testvérpár akit ismerek vagy utálja a testvérét, vagy egy semmitmondó, semleges viszonyban van vele. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyan testvért ismerek, akik jóban vannak és támogatják egymást.

"Másrészt lehet hogy fura, de nekem már voltak érzéseim a gyerek iránt. "

Milyen gyerek iránt? Ne mondd már, hogy anyád megosztotta veled a 12 hétnél korábbi terhességének a tényét....

Az én anyukámnak is volt. 3-an vagyunk testvérek, ő lett volna a 4..

Én akkor még csak 6 hónapos voltam, és így hogy már 3-an voltunk, és én nagyon kicsi, nem merte bevállalni. Ettől függetlenül azt mondta, hogy nem volt könnyű meghozni a döntést, de a már meglévők érdekei ezt kívánták. Én sosem éreztem úgy, hogy anyukám gyilkos. Megértettem és elfogadtam, hogy ők így látták jónak a mi érdekünkben.