Évek után még mindig rosszul érzem magam az anyám abortusza miatt. Hogy kellene állnom ehhez a témához?

Kérdező itt egyedül veled van a baj. Meg merem kockáztatni, ha megszületett volna a testvéred, akkor most azon vergődnél itt, hogy miért kellett a szüleidnek ilyen szörnyűséget művelni veled. A testvéred kapott minden figyelmet, persze ha egyke lettél volna, akkor tele lettél volna a szemük fénye.

Ez a nyuszika már megint nincs rajtad sapka esete.

Ahelyett, hogy azon siránkozol, mi lett volna ha, inkább tegyél ellene, hogy a jövőd ne legyen ennyire sötét.

31!

Akkor m3g hogy a jó égbe lehet hozza kötődni?

Én még mindig nem értem, hogy egy szülő miért tárgyalja meg a 4-6-7 éves kisgyerekével az abortuszát!

Mert nyilván nem 16-17 éves a gyerek, mert ritka az ekkora korkülönbség.

Túldramatizálod. Az egy fejletlen, fájdalmat nem érző, tudattalan embrió/magzat volt, egy lapon sem említhető megszületett emberekkel, főleg nem volt a testvéred. Az, hogy te ennek fogod fel és így tekintesz rá, az már a te magánügyed, de csak a saját életedet nehezíted vele. Egy soha meg nem született sejthalmazkáról beszélünk, felesleges érzelmeket belevinni, de te nyilván hajlamos vagy rá, szerintem csak okot keresel, hogy épp miért vagy depressziós, itt mélyebb dolgokról lesz szó. Mindazonáltal édesanyád abortuszához a világon semmi, de tényleg semmi közöd, az ő teste, az ő élete, az ő döntése. Ennyi.

Én anyumnak is volt abortusza utánam, 10 éves voltam, 18 évesen mondta el, valahogy szóbajött és nem titkolta el. Őszintén, engem abszolút nem érintett rosszul, racionálisan tekintek az abortuszra, nem látok bele többet, mint ami. Ez anyum és apum döntése volt, ők így döntöttek, kész. Testvérem pedig soha nem volt, mert az a pár hetes, fejletlen embrió nem volt a testvérem.

35 Mik lennének ezek a ritka gének?

Nem mellesleg, ha a gyógyulásod mellett kardoskodnál ilyen vehemensen, már előbbre lennél. Szülj magadnak gyereket, ne az anyád nem létező 2. gyerekével foglalkozz, ez már beteges.

Pedig a 31-nek teljesen igaza van. Vergődsz (semmi alpári nincs a szóban, de lehet miattam rugózás is), egy olyan meg nem történt dolgon, aminek egyáltalan nem tudod a kimenetelét. Lehet, sokkal rosszabb lett volna számodra, ha megszületett volna a testvéred. Hiába állítod az ellenkezőjét, akkor sem tudhatod.

De mi a francért élsz a múltban. Miért nem azzal foglalkozol ennyit, hogy kimássz ebből a mély gödörből? Sejtem, hogy egyszerűbb hibáztatni a szülőket a nyomorúságos életedért, valószínűleg van is benne szerepük, hogy ilyen lettél, de te is vastagon benne vagy. Most azzal kellene foglalkoznod, hogy talpra állj, és normális életet tudj élni. Menj pszichológushoz, a segítségével dolgozd fel a múlt béli sérelmeidet, aztán hagyd magad mögött az egészet, mert különben az egész életed ilyen lesz.

38!

Nem, ő nem sejthalmaz. Az abortalando embrió viszont igen.

39 egy magzat nem rákos daganat, ami csak úgy sejthalmazként nő és hamar el is pusztítja a gazdaszervezetet - hanem egy percről-perce kibontakozó fantasztikus ÉLŐ struktúra, amely majd ~80-100 évig hordozza a szellemet és lelket.

csak a miheztartás végett írom

Kérdező! Belelovalod magad egy múlteseménybe - és bár sokan mondják(nem, nem alpári módon, hanem értelmesen,segítőn)-,

hogy TÉRJ A JELENBE és fokozatosan oldd meg a feladataidat, nem akarsz ezen gondolkodni.

Nem tudunk többet segíteni, fogadd el, vagy ne, ahogy gondolod. Mindenesetre köszönet a segítő szándékúaknak.