Nők, akiket elhagyott az apjuk kiskorukban. Nektek is
nehéz sokszor a párválasztás?
Figyelt kérdés
24 éves vagyok, engem 3 éves koromban hagyott el apukám és bár beszélő viszonyban vagyunk, sosem számíthattam rá. Eddig nem éreztem ennek a hátrányát a kapcsolataimra nézve, de sajnos azt veszem észre, hogy egy kapcsolatban egy idő után mindig elkezdek szorongani, túlagyalom, hogy vajon szeret-e, felveszek egy rideg magatartást és ahelyett, hogy átadnám magam a kapcsolatnak, beijedek. Nem tudom, hogy kéne viselkedni a férfiakkal, hogy szeressenek és egy idő után elüldözöm a fiúkat ezzel a távolságtartással. Persze nem erre hárítom a gondomat, de valahol azt érzem, hogy ennek is köze van hozzá. Van itt olyan, aki szintén hasonlót élt át?
Hát ő sosem nevelt belém ilyen gondolatokat, csak megszenvedtem apu hiányát, a mai napig sokszor veszem a lelkemre azt, ahogy velem viselkedik.
2020. nov. 28. 17:31
12/31 anonim válasza:
Egy jó pszichológus egyébként tud ebben segíteni. (gondolok itt mind a félelmek legyőzésére, mind az önbizalom hiányra) Magyarországon valamiért az van az emberek fejében, hogy csak a bolondok járnak agyturkászhoz, pedig ez nagyon-nagyon nem így van. Egyedül is meglehet próbálni változtatni, de szerintem kell valaki aki őszintén, mindenféle ápolgatás nélkül hasznos megoldásokat tud javasolni.
2020. nov. 28. 17:43
Hasznos számodra ez a válasz?
13/31 anonim válasza:
Kilences, ajánlom, hogy inkább ásd magad bele egy pszichológia könyvbe.
Kérdező, én is észre vettem magamon, hogy apa-komplexus miatt nem tudok normálisan megmaradni egy kapcsolatba, csak minket nem hagyott el, hanem velünk élt az az alkoholista rohadék. 16 voltam, mikor rájöttem, mi velem a baj.
2020. nov. 28. 17:59
Hasznos számodra ez a válasz?
14/31 anonim válasza:
Mindenkinek nehéz. Akit elhagyott az apja, azért, akit nem, annak azért. (Most helyettesitsd be az anyát, a fiutestvért a lánytestvért, sorba a nagyszülöket! A nagyvárost, a kisvárost a falut, a tanyát, stb!)
2020. nov. 28. 18:20
Hasznos számodra ez a válasz?
15/31 anonim válasza:
14, nálatok az egész família alkoholista volt?:D utálom mikor tökéletes családképpel jön valaki, és kioktat másokat ilyen dolgokról. Rosszabbat érdemeltetek volna! :)
2020. nov. 28. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
16/31 anonim válasza:
Nekem meg az életemben van, de kb. mint egy idegen, én erőltettem beszélgetést, most meg a nője azt is elérte, hogy összevesszünk, betelt nálam a pohár.
Szóval azért izé, hogy a figyelmééért küzdök, meg rideg velem...
sokszor volt, hogy csak tűrtem meg vártam a csodára pasikkal, most abból elegem lett, már nem úgy csinálnám
2020. nov. 28. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
17/31 anonim válasza:
De vannak, akik szeretnek, nem? Anyud, nagyszülők, barátok?
2020. nov. 28. 18:39
Hasznos számodra ez a válasz?
18/31 anonim válasza:
Én családon belüli erőszakban nőttem fel. Itt a bántalmazás fizikai, lelki részét értem. 21/N vagyok. De nekem annyira elment a kedvem az egésztől, hogy nem tervezek egy ideig párkapcsolatra gondolni se.
2020. nov. 28. 18:39
Hasznos számodra ez a válasz?
19/31 anonim válasza:
Nem hiszem, hogy ez ettől függ.
Az én apám alkoholista volt, ezért elváltak a szüleim gyerekkoromban, aztán nem is láttam többé.
Mégsem volt sosem problémám a férfiakkal, szerető, normális férjem lett.
2020. nov. 28. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
20/31 anonim válasza:
Utolsó, de igen, ettől függ, legyszives nézz utána mielőtt hulyesgeket beszélsz, mert megint ott tartunk, hogy a GYK bármilyen nemű orvostudományi felülmúl.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: