Nők, akiket elhagyott az apjuk kiskorukban. Nektek is nehéz sokszor a párválasztás?

24 éves vagyok, engem 3 éves koromban hagyott el apukám és bár beszélő viszonyban vagyunk, sosem számíthattam rá. Eddig nem éreztem ennek a hátrányát a kapcsolataimra nézve, de sajnos azt veszem észre, hogy egy kapcsolatban egy idő után mindig elkezdek szorongani, túlagyalom, hogy vajon szeret-e, felveszek egy rideg magatartást és ahelyett, hogy átadnám magam a kapcsolatnak, beijedek. Nem tudom, hogy kéne viselkedni a férfiakkal, hogy szeressenek és egy idő után elüldözöm a fiúkat ezzel a távolságtartással. Persze nem erre hárítom a gondomat, de valahol azt érzem, hogy ennek is köze van hozzá. Van itt olyan, aki szintén hasonlót élt át?