Mit tennél? anyuka pénzköltése, folytatás...

Ne haragudj, de ahogy a lányoddal viselkedsz, az borzalmas. Én vagyok az, aki védett, és azokban mind védelek továbbra is, hisz már akkor is lejött, hogy a lányod nem egy könnyű eset és sokat ferdít VISZONT! Sok alapja van annak is, amit ő állít. Annyira szívesen idemásolnám a hozzászólásaid mártír részeit, de az előző oldalon vannak, így nem megy mind, a mostani oldalon is van BŐVEN.

Tudom, hogy büszke vagy rá, hogy eltartottad a gyereked egyedül, még jó, erre bárki büszke lenne joggal. Viszont a nevelés az valahogy félrement, beáldoztad magad, hagytad magad elnyomni, ezeket te írtad, mindig mindenből kimentetted, hagytad magad szidni, alázni illetve adottnak vetted a tiszteletet, hogy a gyerek legyen hálás, amiért neveled. Ez a mérgező magatartás, és ezért nem szeret a lányod és érez így irántad, mert manipulatív vagy pont annyira, amennyire ő is az, mindketten itt mártírkodtok szidva a másikat. A kettőtök kapcsolatában MINDIG ÉS MOST IS te vagy a felnőtt, az anyja, nagyon nehéz elrontani azt a feltétlen szeretetet, kötődést, amivel egy gyerek csüng az anyján, pláne ha az az egyetlen családtagja, aki érzelmi közelségben van.. Nem elvárni kellett volna soha, hanem kialakítani. A gyerek nevelése jutalom, nem tartozik hálával, nem tartozik kedves szavakkal, nem tartozik szeretettel.. Ha jól csináltad, az jön magától az évek alatt. Nyilván lehet rád dühös, akár huzamosabb ideig, de azért a tűzbe menne utánad, hogy segítsen.. Nagyon tetű dolog felhozni egy kisgyerek hibázásait és szárnypróbálgatásait x év után, hova tűnt belőled a szeretet? Ha ki is rakod, mert rosszul bánik veled(ammivel egyetértek x éve felnőtt, gonoszkodó gyerek esetében), akkor sem szabadna alattomosan megalázni és felhozni a múlt béli hibáit. Mindig te leszel a nagyobb, az érettebb, neked kellenek vezetgetned, terelgetned, segítened hol kedvesen, hol szigorral. Nem oké az, hogy tűrsz, mert nem tudod hogy kell nevelni(vagy épp nem futotta rá az erődből), majd rázúdítasz x évnyi felgyülemlett haragot, csalódottságot és sorolod a hibáit, amikről mélyen hallgattál, hogy szerinted hibák és nyíltan bevallod, hogy tudta te milyen a viselkedése, mégse tettél semmit.

EZÉRT kellene bocsánatot kérned, hogy a mély érzelmi kötelék, az ŐSZINTESÉG, a NEVELÉS kimaradt, hogy egyszerre zúdítottad rá az évek elfojtott fájdalmát.. Járt pszichológusnál, mikor tudtad, hogy rossz irányba halad, hogy dühös, hogy nem tudja, hogy érvényesüljön, mikor te, mint felnőtt TUDTAD, hogy rossz a kapcsolatotok és kezded nem kedvelni a gyerekedet?

Tudom, hogy nehéz egyedül nevelni, az ember fáradt, kimerült, túlhajtott, de a kapcsolatnak mindent be kellene előznie, mert csak egyetlen szülője van, annak a kapcsolatnak nem szabad tönkremennie.. Te meg itt felhozod, mennyi mindent nem csináltál miatta, amit szerettél volna, ez olyan szintű övön aluli hibáztatás, mártírkodás, hogy csak na. Te szerencsés vagy, hogy nevelhetted őt, ha lemondtál dolgokról, az nem az ő hibája és nem tartozik érte semmivel neked.

Menjetek el kapcsolatépítésre, mert annyi sérülés van a múltban, és jön a jövőben is még ilyen felállással.. Akkor lehetne helyrehozni, ha belátnátok, hogy mindkettőtöknek igaza van, csak másban, mint amit gondoltok..

Szerintem helyre kellene hozni és ezt a felnőtt, idősebb félnek kellene kezdeményeznie(és ne feledd 20+ év tapasztalattal többnek kellene lenned nála!) a saját hibái beismerésével, majd hagyni, hogy a felnőtt gyereke önállóan hozhasson döntést, akkor is ha te azt nem helyesled.. Ne mentegesd magad, mutass példát beismerés, elfogadás, megértés kapcsán, hogy ő is képes lehessen rá. Elég ha átmegy az üzenet, hogy azt tetted, ami szerinted neki a legjobb volt(még ha nem is az volt a legjobb, a szándék tiszta volt). Ne mondd meg neki, mit csináljon, ezt 15 évvel ezelőtt kellett volna, ezzel már elkéstél.

Egyébként az előző oldalon ott van, hogy 6 éves kor körül kereste az apja a lányát és akart fizetni, akkor utasítottad vissza, hogy mit képzel, hogyha eddig nem érdekelte ezután se érdekelje.. Olvasd vissza, a te soraidból emeltem ki, nem a szexelős kanadai ajánlatra értettem! Szerintem tudod te is, csak kényelmesebb volt arra fogni. Várj visszakeresem.

" Az ötödik évben felbukkant az apuka, kiderült hogy közben új vállalkozásba kezdett, jól megszedte magát, multimilliomos lett. Felajánlotta, hogy küld pénzt gyerektartás gyanánt. Én nem fogadtam el a pénzét (annak ellenére, hogy alkalmi munkából éltünk, és anyukám segített anyagilag), megmondtam, hogy nem kell tőle semmi. Eddig még kíváncsi sem volt a lányára, nem is látta sem élőben, sem fotón, most hirtelen gondoskodó apuka akart lenni. Később megtudtam, hogy mégis küldött pénzt,"

Itt nagyon korrekt volt az apuka(minden visszataszító és büntetendő tette/viselkedés ellenére!) persze sitten a helye és távol a gyerekétől, de ez nagyon korrekt volt. Akkor is gondoskodni akart a gyereke pénzéről, amikor anyuka túl sértett és büszke volt hozzá, hogy elfogadja!

72, amugy számomra is ez a pillanat az, amikor is leírtam a kedves anyukát. Azt ami neki járt volna, büszkeségből elutasítja, aztán ilyen-olyan indokkal rájár arra a pénzre, amit a ki tudja végül is tényleg milyen apa a lányának küld.

Azt hiszem, a pokolban van egy külön bugyor azoknak, akik a gyerekük pénzét benyúlják, mert nekik jobban kell.

Kérdező, szerintem anyukádnak kellene kezdeni a békülést, de a kéretlen véleményekkel nem ártana leállni, nem kellene megmondanod, anyukád hogy élje az életét, mit hogyan csináljon.. most is írod, hogy te megmondtad neki a hibáit, DE KÉRDEZTE TŐLED, MIT GONDOLSZ AZ ÉLETÉRŐL?

Tudod van egy határ, ha mész az utcán, végig mondogatod, hogy te kövér vagy, te kopasz, rád túl nagy ez a ruha, te alacsony vagy, neked rossz a tartásod, neked túl magas a hangod.. Ez mind igaz(vagy a te véleményed), de senki sem kérdezte. Nyilván gondolhatsz sok rosszat arról, ahogy élt eddig, biztos, hogy nem irigyled azok alapján, amiket írtál, de NEM MUSZÁJ ezt az orra alá dugdosni, mert nehéz szeretni olyat, aki folyton bánt. Sok jót is gondolsz róla ezek szerint, akkor miért a rosszakat dugdosod az orra alá? Fontos neked, hogy tudja, mit ítélsz el az életében? Ha azt szeretnéd, hogy változtasson, próbáld pozitív megerősítéssel, ne alázd.. Az utolsó drogos hajléktalanról is lehet kedveset mondani, sokaknak mégis könnyebb a rosszat meglátni és közölni, mert attól jobban érzik magukat.

Anyukáddal is nehéz, veled se semmi, nagyon eltávolodtatok, a veszekedésbe fektetett energiát lehetne dicséretekbe fektetni, biztos sok dolgot szerettek a másikban..

Egyébként felnőtt fejjel sem hozunk mindig jó döntést, szerintem megbocsátható a pénz elutasítása, pláne, ha később meg elfogadta. Nem volt nyerő döntés, de sok félelem, büszkeség, sértettség volt mögötte.

Egyébként a gyerektartást rezsire, kajára, lakhatásra, ruházkodásra, taníttatásra, képzésre és szórakozásra kell fordítani, erre kapja az anya, hogy a gyerekre költse.

Ha úgy nézzük x évig az anya fizette a gyerek egész ellátását, kifizetve azt a részt is, amit apának kellett volna fedeznie,, tehát helyette is fizetett, így mikor befutott 5-6 év után egy összeg, az olyan, mintha neki járt volna a korábbi évek gyerektartása egy összegben.

Nem tudom rendesen átadni, de ha egy gyerek évente húszba kerül(Nem reális összeg), amiből tizet anya fedez, tizet apának kellene, de anya 5 év alatt rákölti az apja részét is, tehát nem 50et, ahogy kellene 5 év alatt, hanem 100at, akkor szerintem az lenne korrekt, ha apuka kifizetné az elmúlt 5 évben azt a részt, amit anyuka fedezett helyette.. Így apukának 50et kellene adnia anyukának, hogy visszamenőleg kifizesse neki a gyerektartást és az nem a gyereké lenne, hanem az anyáé, aki megelőlegezte/kölcsönözte az apának a gyerektartás összegét éveken át. Attól, hogy apuka nem fizetett, még volt neki is része, ezt törvényileg be is szokták hajtani, és ha nem fizet le is csukhatják. Attól, hogy ő épp nem fizet, a gyerek költségei nem szűnnek meg, az apa részét az anya állja, így az apa tartozik neki... Szerintem ez így korrekt, tehát abból a pénzből, amit apukád utalt, szerintem járna neki x évnyi gyerektartásnak megfelelő összeg, hisz apukád részét is ő állta a gyereknevelésben.

Én ezért nem gondolom, hogy lopott tőled, vagy hogy a te pénzedet költötte, vagy hogy az apukád által küldött pénz csak neked járna, persze ezt neki kellene lemeccselnie az apáddal, amit nyilván nem fog, hisz megpróbálta megerőszakolni és erőszakos.

Másrészt, ha viszont nem hajtom be az apa tartozását, akkor úgy tennék, hogy én mostantól nem költök a gyerekre, a tartozását rója le úgy, hogy helyettem is támogatja pénzzel a gyereket, ahogy én tettem helyette x évig.

Így anyukának több pénze marad, amiből meg tud élni, de tudatosítani kell a gyerekben, hogy attól, hogy most kap pénzt az apjától, az apja nem extra ajándékként adja neki, hanem a nekem köszönhetően megspórolt pénz jut át hozzá.. Megnéztem volna, hogy lesz multimillomos az apuka, ha a gyerek születésekor elkezdik behajtani a tartásdíjat és nem tud miből vállalkozni..Plusz azt is megnéztem volna, hogy az évek során anyuka által az apa helyett is gyerekre elköltött összeg befektetésével miket ért volna el az anya, ha az apának kellett volna az egész gyerekkort finanszírozni, mint azt az anya tette. Most lehetne kérdező egy rossz gyerekkorod sok nélkülözéssel, és gazdag anyukád, aki sokat tudott félretenni és spórolni, mert apukád egyedül költött rád..

Szóval ezért nem lehet annyira elítélni ezt a dolgot.. Másrészt 5 évesen annyira befolyásolható az ember, hogy aki megveszi a nagyobb plüsst, aki elviszi a vidámparkba, aki elviszi delfinekkel úszni, azzal több időt akar tölteni, és így ahhoz jobban kötődik, én is beijednék, hogy elviszi kínába a gyerekem, aki minden nap itt fog nyúzni, hogy menni akar, mert velem rossz, mert nem bulizunk eleget és izgalmasat..hát nagyon nehéz lenne.. És attól is tartanék, hogy egy bíróság hogy viselkedne, ha apuka pénzzel és programokkal 1 hónapig kényezteti a gyereket és csalogatja, hogy lakjon vele, aki nem tud ilyen helyzetet átlátni, teljesen rápörögne és esetleg menni akarna vele.. Áh, nehéz és ijesztő helyzet, én sem tudom hogy döntöttem volna.

Másrészt 20 éve volt, akkoriban nagyon más idők jártak kínában is, meg itt az országban is, az erőszaknak is más megítélése volt, a gyerekpofozásnak meg pláne.. Tényleg, nehéz helyzet volt, ezekért a döntésekért nem lehet hibáztatni az anyát. Ki kockáztatná a gyerekével megszokott, nyugalmas, biztonságos hétköznapokat pénzért?