Amikor már egyedül jártál iskolába (általános- és középiskolába), reggelente anyukád készített neked reggelit és beszélgettetek vagy egyedül készültél reggel, amíg ő aludt?

Az én anyám mindig felkelt velem, amikor már egyedül jártam suliba, munkától függetlenül, és úgy, hogy nem igényeltem, de jólesett.

Egy olyan alkalom volt, hogy nem, amikor szombaton reggel 7-re mentünk szalagavatópróbára, és hogy odaérjek meg reggeli, fürdés meglegyen, 4:30-kor keltem.

Hát hallod megfogtál, mert fogalmam sincs :D

Pedig nem vagyok olyan öreg, 34 éves, de nem emlékszem mi volt reggelente.

Azt tudom, hogy negyedikes koromtól egyedül voltam otthon, mert anyu 24 órázott recepción, szüleim elváltak, akkoriban emlékszem, hogy egyedül voltam otthon, anyu mindig hívott, hogy felébredtem e.

De hogy a szabadnapjain mi volt, arra nem emlékszem.

Középsulira emlékszem, ott már egyedül tettem-vettem reggel, az tuti, de én jobban is szerettem egyedül készülődni, bekapcsolni hangosan a kedvenc zeném, nem osztozkodni a wc-n, fürdőn.

Érdekes hányan hány félék vagyunk, de ez így van jól.

Hozzàm még középiskolàban is felkel.

Sokkal önàllóbb lesz a gyerek, ha neki kell reggelit készíteni, és magàtól kell kelnie. Tapasztalat...

Sosem beszélgettünk reggel.

1. szinte minden nap 5-kor kelt, hogy 7-re beérjen műszakváltásba.

2. amikor nem kellett kelnie, akkor pedig hagytuk őt aludni :)

A reggeli ismeretlen fogalom számomra egyébként is. Egyszerűen ébredés után max egy kakaó vagy tejeskávé ment le. Fél 10-nél előbb sosem tudtam - és máig nem tudok, 32 évesen - enni.

Az én anyám mindig fél7-kor kelt, függetlenül attól, hogy én mentem-e iskolába vagy sem. Amúgy a reggelit vagy csomagolta, vagy kaptam pénzt, hogy az útba eső pékségben vegyek valamit, otthon sosem reggeliztem, mindig 7-kor volt az indulás, nekem az borzasztó korai volt (amíg teherbe nem estem, addig egyébként ez így is volt, 8-9 előtt képtelen voltam enni. Terhesen meg ájuldoztam itt korán reggel a hányós kör után, hogy de nekem kaja kell és MOST :D ). Később meg teljesen elmaradt a reggeli, az első nagy szünetben ettem először (már nagyobb voltam akkor, felsős minimum). De emlékszem, hogy még gimisként is folyton azzal vegzált, hogy de keljek fel hamarabb, így el fogok késni-úgy el fogok késni... Miközben felöltözni, fogat mosni, megmosdani 10 perc alatt tudtam akkor is és most is, és ugye reggeli hiányában nem volt szükségem ennél többre. Soha az életben nem késtem az iskolából.

Szerintem kérdező nem azon múlik a jó anyaság, hogy reggel mikor kelsz, kelsz-e egyáltalán a gyerekhez. Ha jól elvan magával, játszik, képeskönyvet néz (netalán olvas?), szóval ha nem hiányzol neki reggelre, akkor szerintem nincs ezzel baj, hogy te még visszafekszel néha. Én olyan típus vagyok, hogy ha egyszer már felébredtem, akkor úgy is maradok, szóval nálam ez nem probléma, de ha a gyerek kapott enni, látom, hogy rendben van, elszórakoztatja magát, akkor semmi bűntudatom nem lenne, amiért én még visszafekszem aludni.

Viszont a depresszióval mindenképp kezdj valamit, gyógyítható betegségről van szó, ne hagyd, hogy kezeletlenül maradjon mert mindenkinek rosszabb lesz ettől.