“Ne adj fel a gyerekeidért semmit, mert hálátlanok”. Mi a véleményetek erről?

#30 nem nagyon tudok kimaradni belőle. Valszeg az lesz a vége, hogy apámmal évekig nem fogok beszélni, vagy őt ismerve néha még bepróbálkozik, aztán a nőjénék megint megakad a dolog.

Egyébként nem tudom mennyit számít, hogy tavaly nyáron próbált puhítgatni, próbáltam én is nyitni. Nem ment. Nem abban a tempóban haladt, amit megbeszéltük, kérdezés nélkül a házhoz hozta a párját, nekem meg online órám volt, csak azért volt indokom a szobámban maradni. De nagyon megbántott akkor, hogy nem tartott engem tiszteletben, visszafele viszont ezt persze, hogy megköveteli, hiszen ő a szülő. Az egész kommunikációjából az jön le nekem, hogy nem érdemes a talalkozót bepróbálnom, számtalanszor cseszett át vagy szegte meg az ígéretét. Nem vagyok én sem bűntelen, sajnos néha befolyásol anyám is, legtöbbször azzal fenyegetőzve, hogy kibasz a házból, ha nem ezt vagy azt csinálom. Szerencsére anyám párját bele tudtam avatni kicsit az ügyekbe, neki jó meglátásai vannak, néha tud hatni anyámra, hogy ne zsarnokoskodjon azzal, hogy az ő kenyeréből eszek.

#35 és utolsók. Nem érzem azt, hogy bármi változna, ha találkoznék vele. Apám a szavatartását szamtalanszor igazolta. Meg az is tök reális, hogy van neki a családegyesítés elképzelése, és egy találkozóval majd beéri. Ő is tudja jól, hogy nem egy alkalom fog ezen osztani-szorozni és ugyanúgy fogja tovább tolni a “vagy a családomat is elfogadod, vagy velem sem találkozol” szöveget. Olyan értékrendbeli különbség van apám és köztem, amit nem lehet kiküszöbölni.

Már írtam korábban is, hogy apám nem adott semmi magyarázatot arra, hogy miért akarja ezt mégis erőltetni “békét akarok teremteni ezzel a találkozással”. Ahogy neki megvan a joga ahhoz, hogy feltételeket kössön, hiába egy idióta dolog, úgy én is szélsőséges idióta vagyok, hogy semmit nem kérek belőlük. Azonban ez mindkettőnk szándéka lenne, hogy jóban legyünk egymással, csak ő hozzátoldotta ezt a megrendíhetetlen egyesítős szöveget. Nem tudom tovább magyarázni. Nem azt mondom, hogy visszaigazolást kérek a tetteimben, tudom, hogy végül én fogok engedni és nem apám, mert míg neki az űrömet helyettesíteni fogja az új család, én nem tudok úgy kötődni anyám párjához. És én leszek az, aki évek után vissza fog csúszni és összeszorítja a fogát. Viszont még nincs meg ehhez a hatalmam, sem szellemileg, sem más szempontból sem, anyám bármikor tapsolhat egyet és mondhatja, hogy na álljál le. Meg van kötve a kezem. Szóval kikérném magamnak azt, hogy szánalmas vagyok.

Nem teszek anyám és apám között különbséget. Mindketten éltek már zsaroló eszközökkel velem szemben. Anyámmal talán azért vagyok megtűrőbb, mert vele élek. Nem tudom. Középiskola után mindenkepp elmegyek a városból, az tervben is volt.

Nem tudom ezt sem szépíteni, hogy nekem meg ez a vesszőparipám, hogy en csak apámmal szeretnék találkozni. Amíg nem hátráltatom apámat, addig nem látom semmi baját ennek, nem hiszem, hogy ők annyira szívesen látnának. Mármint az anyuka meg a két gyerek...ott az van beadva, hogy anyám miatt ment tönkre a házasság, itt azt vallják anyámék, hogy a nő miatt. Ja igen, párcsere történt gyakorlatilag....

Nekik is addig jó, míg nincs feszengés, nincs erősködés. Szóval valszeg ez a kiszállás a dologból úgy fog megtörténni, hogy mindketten szépen bemakacsosodunk apámmal, mert nem vagyunk képesek megegyezni.