Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Óriásit csalódtam a szüleimben...

Óriásit csalódtam a szüleimben. El fog ez múlni valaha?

Figyelt kérdés
Az egész ott kezdődött, hogy a nagymamám (közös megegyezéssel!) eladta a lakását, hogy az unokái el tudjanak indulni egyetem után a saját útjukon, mondván, neki már egy szoba is elég. 1-1 másfél szobást lakást kaptunk így tőle, a nagyi pedig (közös megegyezéssel!) a fiához költözött. A menye (anyám) pedig úgy viselkedik vele, mint a kapcával, pedig nagyi nagyon jólelkű, és az egész életét ledolgozta azért, hogy a fiának és az unokáinak segítsen, de ez el van felejtve. Anyám durva vele, folyton szidja a háta mögött, pofákat vág, szó szerint kinézi a házból. Próbáltuk magunkhoz hívni, de nem akar a nyakunkra jönni, mert pici a lakás, e téren hajthatatlan. Inkább elviseli anyámat, csak az unokáinak jó legyen. Ilyen az én nagyim, és nagyon fáj, hogy nem tudok neki segíteni. Albérletbe nem akar/tud menni, idősotthonban pedig nem engedjük. Egyébként is szeret kertes házban élni, gondozni az állatokat, kertészkedni. Anyámékkal nagyon megromlott a kapcsolatom, szinte nem is akarok már velük beszélni. Egyszerűen nem tudok anyámra úgy nézni többé, mint a szerető, gondoskodó anyára, aki volt nekem annyi évig. Nagyon jó kapcsolatunk volt, ezért félek, hogy ez már örökre így marad, viszont nem tudok rá úgy tekinteni mint régen. A harag egyre inkább erősödik bennem iránta. Beszélni is próbáltunk már vele, de semmi eredménye nem volt. nem tudott észérveket felhozni nagyi ellen, csak beszélt össze vissza mondvacsinált okokat. Az idilli szerető családunk teljesen összeomlott anyám miatt, aki egyébként soha nem volt ilyen mint most. Apám homokba dugja a fejét, nem vesz tudomást az egészről. Van ebből a helyzetből kiút, hogy mindenkinek jó legyen?

2021. jún. 6. 20:59
1 2 3 4 5
 11/43 anonim ***** válasza:
99%
Az a "közös megegyezés" valójában meggondolatlanul született, ez az oka az egésznek. Inkább ezen kellene elmélkedni, kik voltak, akik megegyeztek ? Mert hogy nektek nyilván jól jött a lakás, de belegondoltatok abba, hogy milyen a hirtelen jött együttélés két különböző generáció között, amikor már az embereknek van kialakult szokásrendszere, életvitele, berögződött ritmusa ?
2021. jún. 6. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/43 anonim ***** válasza:
95%

Szeretem és imádom az anyukámat, de én sem tudnék vele együtt élni már így felnőtt fejjel.

Tudod néha az anyósok vagy anyukák tesznek olyan megjegyzéseket, amiket bár nem bántásnak szánnak, de mégis úgy jönnek le. Például ott még maradt egy kis kosz, vagy én nem így szoktam ezt főzni stb.

Szerintem mikor anyukád belement ebbe az együttlakásba, még ő is csak annyit tudott a nagyidról, mint te. Hogy kedves, gondoskodó, cuki. Ám mikor együtt élsz valakivel, akkor kicsit megváltoznak a dolgok.

Gondolom ti gyerekek már kirepültetek, a szüleid pedig szeretnék élvezni a közös életüket kettesben, erre jön az anyós, aki mellett már nyilván nem olyan felszabadult anyukád.

2021. jún. 6. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/43 anonim ***** válasza:
95%
Nagyon fiatalok, hogy lenne erről tapasztalatuk? Honnan "tudnák?"
2021. jún. 6. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/43 A kérdező kommentje:

Tudjátok, amíg kicsik voltunk, és vigyázni kellett ránk, főzni, stb addig jó volt együtt lakni nekik is. Nagyihoz költöztek fiatal házasként. Csak később költöztek külön, mikor már nagyobbak lettünk. Soha nem gondoltam volna anyámról, hogy így tud viselkedni azzal aki egész életében segítette. A szüleim és a nagyi közösen egyeztek meg, nekünk nem sok beleszólásuk volt.

Én is meghallgatnám anyám nézőpontját, ha lenne konkrét indoka, de csak mondvacsinált apró hülyeségeket hoz fel, ami nem indok a viselkedésére.

2021. jún. 6. 22:57
 15/43 anonim ***** válasza:
100%
Miért nem költöztök tesóddal az egyikőtök lakásába, és a másikba nyugodtan mehetne egyedül a nagyi..(?) Így anyukád is lenyugszik, nagyinak sem kell alkalmazkodni..
2021. jún. 6. 23:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/43 A kérdező kommentje:
Mindketten a párunkkal lakunk.
2021. jún. 6. 23:06
 17/43 anonim ***** válasza:
94%
Butaság volt mamádtól, hogy eladta a saját lakását, nem kötelesség előteremteni mások lakhatását. A szüleidnek sem az, teszem hozzá. Valószínűleg nem volt az a közös megegyezés, annyira közös. Nem egyszerű együttlakni anyóssal, pláne ha már idős. Saját anyámmal se menne már. Mielőtt ennyire elítéled anyudat, költözz össze te a mamáddal fél évre, nézzük meg, hogy megy. Nekem anyád viselkedése inkább kétségbeesett segélykiáltásnak tűnik, mint gonoszságnak.
2021. jún. 6. 23:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/43 A kérdező kommentje:
Nagyimnak volt egy nagyobbacska lakása, ahol apám családot alapított, és együtt éltünk sokáig teljes összhangban. Aztán átköltöztünk kertes házba, a nagyim maradt a lakásában. Később eladta, az árából lett nekünk 2 kicsi, ő pedig a kertesbe költözött a szüleimhez, ahol azelőtt laktunk tesómmal. Szóval mikor nagyi fogadta be anyámat és segítette mindenbe, az jó volt. Ha neki kell befogadni az anyósát a gyerekei helyére, akkor már egy hárpia. Teljesen idilli volt minden egészen addig, míg nagyi el nem adta a lakását, pont azért nem gondolta volna senki, hogy ez lesz, mert évekig éltünk együtt.
2021. jún. 7. 00:03
 19/43 anonim ***** válasza:
88%
Gondolom anyut alig várta, hogy önálló életet élhessen végre, erre megint ugyanabban a szobában tálalta nahát, és most így vezeti le a feszkót. Nem irigylem.
2021. jún. 7. 01:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/43 anonim ***** válasza:
88%
Szobában=szituban
2021. jún. 7. 01:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!