Én leszek a gonosz mostoha, ha így nem vállalom az 5 hetet a párom kislányával?

Ebben az esetben megmondanám a sunyi párocskádnak, hogy ez az 5 hét sem lesz közös nyár.

Amennyiben neked “semmi közöd hozzá!” a neved (nonszensz!), úgy akkor legyen szíves a drága látos édesapa lenyomni egyedül a beteg (!!!) leánykája mellett az 5 hetet.

Nem, ne érdekeljen, hogy “jajj ne már”, meg “jajj melózni kell”.

Kinek a gyereke?

Te itt SZÍVESSÉGET tehetsz, ha NORMÁLISAN megkérnek és tájékoztatnak.

Én is anya vagyok, nem partvonalról dumálok. Ha az ember még fizetett segítséget is vesz igénybe (felvigyázás, babysitter minimum 1500-2000 Ft/h-ért), akkor is az a MINIMUM, hogy a megbízott felnőttet az alapvető (!) tudnivalókról, betegségekről, teendőkről tájékoztatom.

Sajnálatos az anya eü állapota, de mindkét szülő ebben a történetben igenis szégyellje magát. Ilyen esetekre a gyerek TAJ kártyáját, kezelőorvosának nevét, háziorvosi/szakorvosi/kórházi kontaktokat, ügyeleti időket, elérhetőségeket, utolsó leletek/zárójelentések fénymásolatát és a hosszú időre való tekintettel igenis pótlólagos gyógyszerek kiváltásához szükséges tartalék recepteket is oda kellett volna adni.

Persze mindezt az UTÁN, hogy a felelős anya legalább az apának elmondja a helyzetet. (Mondjuk, ha számít a te és a gyerekeid együttműködésére, segítségére, türelmére egy mentálisan sérült gyerek teljeskörű ellátásában, akkor neked is!)

Joggal haragszol a társadra, kiábrándítóan viselkedik. Az anya is, de az második körös probléma.

Ha még téged állítanak be hisztisnek és bűnbaknak, akkor:

- vagy apuka pakoljon és kellemes nyaralást 5 hétig a SAJÁT gyerekével (oldja meg!)

- vagy ha sajnálatos módon te és a gyerekek vagytok kiszolgáltatottabbak a lakhatás helyén, akkor pakolnék, mennék velük oda, ahol ez előtt a fantasztikus nyár előtt éltem.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy arról sem ártott volna tudni, hogy szegény sérült/beteg kisgyerek esetleg egy vadiúj környezetben, számára ismeretlen/új ingerek között ha ne adj Isten önveszélyesen vagy épp a te gyerekeidre nézve agresszíven viselkedik, akkor mégis mi a teendő...)

Nonszensz az egész helyzet.

Édesanyának jobbulást és milyen szerencse, hogy ez az egyenes gerincű, őszinte, korrekt csávó, akivel együtt élsz az apa- nos itt a nagyszerű lehetőség, hogy ne csak a szája járjon neked, hanem tegye a dolgát.

Neki ugyanis KÖTELESSÉGE, neked nem. Így nem.

" ha nagy baj lenne biztos szólna az anyja"

Baszki, egy sima ételérzékenységről vagy allergiagyógyszerről szólunk, mert bármi megtörténhet. Barátnőm szokott vigyázni egy ételérzékeny kislányra, anyuka külön listát írt, hogy honnan rendelhet kaját a gyereknek, mit vehet neki a boltban, emellett egy fél órát rászánt az első alkalommal, hogy elmondjon nagyjából mindent, ami lényeges.