Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szülőktől különélők, ha...

Szülőktől különélők, ha hazalátogattok, mennyire testálják rátok a feladatokat?

Figyelt kérdés

A barátommal a szüleinktől távolabbi városban élünk, mi Budapesten, ők vidéken.

Havonta 2 hétvégét vagyunk itthon, a maradék kettőnél pedig az ő szüleihez megyünk az egyiken, a másikon az enyémekhez.


Az a gondom, hogy amikor hozzájuk megyünk, kb éppen hogy nem kapjuk ágyba a reggelit. Mindig kedveskednek a szülei valamivel, pénteken estére érünk oda, az anyukája vacsorával vár, utána még beszélgetünk kb éjfélig, meg úgy az egész hétvége jó hangulatban telik.

Ezzel szemben amikor az én szüleimhez megyünk haza hozzánk, minden a mi feladatunk. Múlt hétvégén voltunk otthon, én lakom messzebb, ezért ilyenkor a párom hamarabb is jár be dolgozni péntekenként, hogy emberi időben érjünk azért haza hozzánk (9-re jár, ilyenkor 7-re megy).

Odaértünk hozzánk este 6-kor és apám elkezdte mondani, hogy holnap nálunk grillparty lesz és már 11-kor jönnek a vendégek, menjen a barátom segíteni neki füvet vágni, meg kigazolni, mert alig volt augusztusban foglalkozva a kerttel. Ő meg nem olyan, hogy azt mondja, hogy bocsi, reggel 6 óta ébren vagyok, dolgoztam, aztán vezettem 220 km-t és fáradt vagyok... Én mondtam, hogy hagyja már szerencsétlent, 10 perce szálltunk ki a kocsiból. Erre hogy hát ha otthon lenne kertünk, akkor ott se nyírná a füvet?! Másnap délelőttre nekünk programunk lett volna, reggel 9-kor beközlik anyával, hogy elmennek a Praktikerbe és kezdjük el mi sütni a húst, meg vágjuk fel a zöldségeket. Mondtam, hogy nekünk is dolgunk van, erre hogy én miért szájalok ennyit vissza, nem igaz, hogy egyszer nem tudnék csendben maradni és csinálni a dolgom... Meg nem értem, hogyha ők vendégeket hívnak ebédre, miért mennek el előtte egész délelőttre fürdőszobabútort nézni.

De minden ott töltött hétvégén van valami "balhé". Nyáron pl. a 40 fokban a dédihez akarták lezavarni a barátomat, hogy meszelje ki nála a kamrát és a konyhát. Előtte meg ugye pakoljon ki, húzza el a bútorokat, utána meg vissza. És úgy, hogy ő amúgy jogász, szerintem életében nem is fogott még soha ecsetet... Erre apám fel volt háborodva, hogy mi az, hogy nem tud meszelni. Miért tudna?! Meg miután végigdolgozta a hetet, ne azzal teljen már a hétvégéje, hogy pakol, meg meszel a 70 millió fokban...


2021. szept. 7. 16:52
1 2 3 4 5
 31/46 anonim ***** válasza:
100%

Azt hittem valami magatehetetlen, de legalábbis beteges, öreg 70+ szülőkről van szó.

De írod, hogy 50 alattiak.

Én 52 vagyok, de a pofámról leszakadna a bőr, ha így bánnék a gyerekeimmel és párjaikkal.

Lusta dögök ezek, nem szeretnek benneteket és nem is néznek semmibe.

Csicska és gyerek státuszba tartanak benneteket, ti pedig hagyjátok.

Ki a hülye?

2021. szept. 7. 19:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/46 anonim ***** válasza:
96%
Ritkán járok haza. De akkor olyanok velem a szüleim, hogy lesik minden kívánságom. Ez se egészséges. De az se amit te kérdező felvetettél. Szerintem a kettő között kéne lenni.
2021. szept. 7. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/46 anonim ***** válasza:
100%
apam is hasonlo, az a megoldasom hogy nem jarok haza olyan rendszeresseggel mint eddig. nem budos nekem a munka, szivesen segitek otthon ha olyanrol van szo, viszont az hogy havonta egyszer megyek haza es akkor nekem kell kitakaritanom a disznoolat a hazaban, mert o nem takarit, az elegge megalazo
2021. szept. 7. 19:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/46 anonim ***** válasza:
86%
"Vidéken az az erkölcs, hogy dolgozz nyakad szakadtáig, különben szr ember vagy." Na a városiak előítéletei.. Nem, vidéken sem az a norma. És hiába lakok a szüleimtől két utcára, nem várják el hogy dolgozzak náluk, anyám ki is akadna ha ezért mennék oda. Anyósom szintén dühös lenne ha dolgozni mennénk hozzájuk, mert őt ne nézzék lusta senkiházinak aki dolgozni hívja oda a vendéget. Ismeretségi körben- szintén falusiaknál - ugyanez a norma, szégyennek éli meg az idősebb generáció ha a fiatalokra szorul. Mert akkor ők már "semmirevalók", teher a családnak ha más végzi el az ő portájukon a munkát. Fogalmam sincs más megyében hogy van, mi Bács-Kiskun megyeiek vagyunk.
2021. szept. 7. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/46 anonim ***** válasza:
78%
Semennyire
2021. szept. 7. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/46 anonim ***** válasza:
74%
34, ez valamennyire így vagy nálunk is Csanád-Csongrád megye.
2021. szept. 7. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/46 anonim válasza:
92%

Hát ez érdekes...

Mi fiatalok vagyunk (26-24) két gyerek van nálunk. Anyáméknak eszébe sem jutna (gyerekek előtt se) hogy bármi ilyet kutya kötelességünk lenne megcsinálni amikor itt vagyunk. Az más kérdés, hogy mi szívesen segítünk nekik.

Viszont ha bármi nagyobb dolog van (ház festés, kert építés...stb) akkor össze beszél a család, és aki tud, az jön segíteni. De csak így random, sose kérnének, és főleg nem várnák el.

Mondjuk a szüleim úgy csinálnak mint akik a 20-as éveikben járnak, és mindent ők maguk akarnak megoldani, pedig anyám térde, és apám háta rossz, szóval néha leszidom őket, tesóimmal karöltve, hogy ne legyen őrültek, maradjanak a fenekükön, mi majd megoldjuk.

De nem, sose várnak el ilyesmit tőlünk, főleg gyerekek mellett nem.

2021. szept. 7. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/46 anonim ***** válasza:
89%

#34, #36


Szerintem nem terület-, hanem inkább családfüggő, és mindenfelé jelen van mindkét hozzáállás.


Ott van a "nehogy már a gyerekünk lásson el minket, különben is ő mostmár vendég, mindenben a kedvére teszünk, mikor eljön (bezzeg a Sanyiék nem szégyellik dolgoztatni a gyereküket, mikor látogatóba megy, hát ezt nagyon nem illik, micsoda dolog!)".


De a másik oldalról ott van az "a mi kisfiunk/kislányunk nem hagyott teljesen el minket hálátlanul, lám most is mennyit segít, bármikor megkérhetjük bármire" - ez is egyfajta büszkeség tud lenni bizonyos családoknak, sajnos... mert "bezzeg a Gyuriék gyereke csak leül mindig az asztalhoz, és várja a kiszolgálást, de egy szalmaszálat se rakna keresztbe a szüleinek, akik felnevelték, pedig mindig van a ház körül mit csinálni, de eszébe se jut semmihez nyúlni, micsoda dolog!"

2021. szept. 7. 22:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/46 anonim ***** válasza:
93%
Nálunk is volt ilyen. Lényegében azt tudom javasolni, amit írtak is már. Találkozók csökkentése, minimalizálása, munkák elutasítása, program előre megbeszélése. Nem gondolkodtam ezen nagyon sosem... igazándiból szervesen alakult így. Utáltam szüleimhez menni már, így hát nem mentem. 😃 hétvége a pihenésről szól, az ember pedig jól megválogatja, hogy mivel tölti ezt a pár napnyi időt. A családnak is megvan a helye, de ha jobb időtöltés a pároddal üdülni kicsit, vagy sportolni, mozi, akármi, vagy barátokkal lenni, vagy egyéni hobbiddal foflalkozni, esetleg sport, önkéntes tevékenység, tanfolyam stb... túl sok lehetőség túl kevés időre. Egyszerűen a szülők kiszorulnak a képből, még akkor is, ha jó velük lenni. Ha meg ilyen rossz, akkor nagyon hamar hoppon maradnak.
2021. szept. 7. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/46 anonim ***** válasza:
89%
Mi vagyunk az ellenpélda, nekem meg szinte könyörögnöm kell az anyámnak, hogy szóljon, ha segítség kell neki, és akkor is vagy szól, vagy nem.
2021. szept. 8. 09:16
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!