A szüleim hallani sem akarnak a páromról, kibékíthetetlennek tűnnek. Ti mit tennétek?

Röviden: sok minden "nem sikerült" az életemben, de én úgy gondolom mindenből megpróbáltam kihozni a legjobbat. 30 éves vagyok, dolgozom, mellette próbálom befejezni az álom egyetememet. Tönkrement egy házasságom amiből van egy 10 honapos kislányom, és jelenleg van egy párom akivel 3 honapja ismerjük egymást.

A kapcsolat az elejétől kezdve idillinek tűnik, befejezzük egymás mondatait, elfogadja a kislányomat, elviseli az apukáját (nem haraggal váltunk el, közös a felügyelet) egyszóval eddig úgy tűnik pont olyan ember akit eddig kerestem.

Viszont a szüleim a kapcsolat elején kutakodtak, és szerintük roma származású párom édesapja.(nincs élő rokona, örökbefogadták kisgyerekként de a nevelőszülei is meghaltak már) Találtak vmi nőt a falubol aki ezt állította, de azota már ő is bevallotta hogy csak kinézet alapján gondolta(sötét bőre van, a kŕt kezéből él meg, 40 éve dolgozik napon...) semmi bizonyítéka nincs.

Próbáltam többször leülni velük megbeszélni, de édesanyám hajthatatlan. Olyanokat mond h "nemakartam hogy végleg elhidegüljünk egymástól, de ezzel pont lett téve a végére" meg h "megvagyok róla győződve h ha kiderülne hogy igazam van és cigány sem hagynád ott".

Eddig nem volt rossz a kapcsolatom a szüleimmel. Rengeteg mindenben támogattak, kb mindent nekik köszönhetek amit elértem eddig mert ugyan én dolgoztam meg érte de a támogatásuk nélkül (főleg anyagi) nem ment volna.

Külön élek már, de az ő nevükön van a lakás amiben. Feléven belül tervezek költözni. 2-3 hetente viszem az unokát látogatóba, ők is jönnek. De úgy érzem érzelmileg felemészt ez a helyzet. Nem érzem jogosnak teljesen elfordulni a szüleimtől, de így meg folyamatosan rossz szájízzel jövök haza mint egy tini aki rossz fát tett a tűzre, holott csak boldog akarok lenni.