Lehet hogy tévesen emlékszek erre az emlékre? Anyám nyakon vágott óvodában

Ha nálatok többszörösen előfordult a pofozkodás, tarkón vágás, akkor nyilván a falfirkáért is kaptál. A szüleidnél simán előfordulhat, hogy nem is emlékeznek rá.

Ami ettől fontosabb, az az, hogy

"... már két “valós” emlékemről kiderült hogy csak egy álom volt, és nagyon sok emlékről kiderült hogy rosszul emlékszek rájuk."

Ha ezek nagyon pici korban fordultak elő, akkor nem kell jelentőséget tulajdonítani neki, mert a kicsik világában gyakran keveredik az álom, a mese, a valósággal.

Ha viszont ez veled felnőttként, vagy a felnőttkor küszöbén történnek, akkor esetleg neurológussal kellene beszélned, majd az tudja a további teendőket.

OK, abban biztos vagy, hogy firkáltál a falra.

Egyetértünk abban, hogy a rongálás rossz cselekedet? Akkor ez pipa.

Egyetértünk abban, hogy a rongálást nem lehet szó nélkül hagyni, ha ez a gyerek részéről tudatos cselekedet? Akkor ez is pipa.

Az, hogy anyukád nem a legjobb módszert választotta arra, hogy első indulatában nyakon vágott ez miatt, erről lehetne beszélgetni, csak szerintem teljesen felesleges, mert ez nem vezet előre.

Rakd helyre inkább magadban azt, hogy anyukád talán nem jó módszert választott a megfegyelmezésedre, de ettől még nem bűnöző, nem vétett ellened akkorát, hogy ezen ennyit rágódj.

Sokan pl. rácsapnak a gyerek kezére, mielőtt az megégetné magát a vasalóval, vagy belenyúlna egy fémtárggyal a konnektorba, de ez azért van, hogy megjegyezze, azt semmilyen körülmények között nem szabad!!!! Kb veled is ez történt, bár itt nem Te voltál életveszélyben, Te "csak" szándékosan rongáltál.

Foglalkozz inkább a jelennel, a jövővel, mert ez a múlt béli esemény olyan szintű semmiség, hogy teljesen felesleges erre időt pazarolni.

Nyugi nevelőapam szerint soha nem volt agresszív. Még mi jó család voltunk. Aha..

Kicsit szelektív a memóriája mert a rendőrség még a gyamugy mást írt.

Nem értem, minek kell ezzel foglalkozni. #2-es megírta a lényeget.

N

Engem sokszor megvertek gyerekkoromban. Tisztán emlékszem sok esetben még a hangsúlyra is, ahogy mondta a szavakat a faterom. Anyám így utólag mindent tagad. Ez egy tipikus reakció, szóval ne magadban kezdj el kételkedni.

Azok pedig, akik szerint ez semmiség és nem kell vele foglalkozni, rettentő primitívek. Aha, semmiség. Én egy talpraesett, kirobbanó önbizalommal rendelkező gyerekből lettem egy elnyomott, szociális fóbiás felnőtt, csupáncsak az életem ment tönkre. Semmiség...