Bennem eltört valami. Sajnos politika. Ki érzi hasonlóképpen magát (anya-gyerek kapcsolat)?

Sziasztok!

Megpróbálom röviden megfogalmazni mi bánt. Anyukámat tömören-röviden elütötte a propaganda vonat. :( Amióta kitört a háború, jó sokáig ment az oda-vissza adok-kapok szóban és írásban egyaránt. Most nemrég a választások előtt lefixáltam vele, hogy húzzunk meg egy határvonalat, mert ez a rovására mehet a jó kapcsolatunknak.

Nagyon elfogadó vagyok minden téren, azt is elfogadom, ha valakinek más a véleménye, de amikor sokadszorra magyarázom el, jövök több irányból cáfolatokkal, azt akkor nagyon sajnálom.

Persze most mondhatnátok, hogy de hát már idős és biztos szenilis meg minden. Korához képest (70 eleje, én 43) nagyon jól tartja magát fizikailag meg szellemileg is, semmilyen jele sincs annak, hogy valahol nem lenne valami rendben. Sőt, még arról sincs szó, hogy érzelmileg távol állnánk egymástól. Sok mindent köszönhetek neki, minden téren. Héten minimum 1-2x beszélünk (messenger), de szinte minden napos a "bejelentkezés", 'mizujs, pár vicces üzenet, linkek küldése ami esetleg érdekelné őt is stb. Szóval kommunikációnk sem akadozott eddig, sőt. Nagyon sokat köszönhetek neki (szülinapomkor én szoktam neki virágot venni, hogy szimbolizáljam a hálámat pl.) továbbá olyan téren is, hogy ő általa ismertem meg az önfejlesztést, mint olyantatat. (szakításoknál is baromi nagy lelki támaszom volt, eléggé érzelmes típus vagyok, amúgy is) :) (Nem, nem egoból beszélek, ezt már végigzongoráztam magamban). Hárman voltunk (nővérünk sajnos már nem él) tesók, azt tudom, hogy én voltam az életében mindég is a legjobb bizalmasa, húgommal sem volt sajnos olyan bizalmi szinten, mint velem. :( Mondhatni könnyű gyerekkorom volt, oda-vissza segítünk egymásnak, nem volt nyűg eddig semmi. pl. Jött (Bp-Fejér) vigyázni a cicámra ha kellett, meg minden. :)

Ezeket csak azért írtam le, mert volt egy ilyen eléggé harmonikus kapcsolatunk, most meg írni sincs kedvem neki. 🥺️ Persze ezt ő is érzi... Ezt először azzal hárítottam, hogy fel kell dolgoznom a választást is... (ezzel nem hazudtam)

Baromira szégyellem, de bennem nagyon eltört valami... Most is voltam nála hétvégén, húginak ott volt a tündéri kislánya, szegény inkább csak átment a másik szobába, mert anyukám rákezdett a háborúra... Én barom, meg nem bírtam ki, csak megvédtem az álláspontomat. (NA EZ EGO, tudom így utólag). Persze lelkifurdalásom volt a kislány miatt... :(

Valaki hasonló cipőben? 🤕

Ötletek? Megbántani nem akarom, semmiképpen sem... Már mondtam, hogy ugye ne politizáljunk, csak nálam az egész annyira rányomta a bélyegét a hangulatomra, hogy arra igazán szavak sincsenek. :(

Bocsi srácok, legalább kiadtam magamból...