Szoktatok beszélni a gyerekekkel telefonon ha elmegy táborba?

Táboroztatóként: mi a szülők lelkére kötöttük, hogy ne legyen a gyereknél telefon, mert lerakja, elhagyja, kölcsönadja, ellopják - nem vállalunk 20+ telefonért felelősséget.

A mi számunkat tudták a szülők, aki előre kérte, hogy a gyerek többször hívja, annak megadtuk a lehetőséget, illetve a szülőknek is megmondtuk, hogy ne hívogassanak egész nap, maximum az esti üresjáratban, mikor nincs más program vacsi és takarodó között.

A legtöbb esetben biztatjuk a gyerekeket, hogy ne akarjanak a telefonon lógni, anya is annak örülne, ha jól érezné magát (volt olyan csöpp lányka, aki egész nap anyut akarta, anyu meg mikor ezt este meghallotta, rohant volna le, hogy nem való a csemetéjének a tábor... Persze ezt a gyerekkel közölte, nem velünk, és akkor magyarázd meg anyunak, hogy nincs világvége, ne jöjjön, a gyereknek meg, hogy nem, nem jön, nem baj, hogy azt ígérte, pattan... Pedig aztán mikor két nap alatt elmúlt a honvágy, akkor meg már ő érezte magát a legjobban, hogy sose megy haza).

Szóval én alapvetően nem tartom jónak ezt a folytonos hazatelefonálgatást, a gyereknek is, szülőnek is plusz stressz. De tiltani sose tiltanám, maximum ha program van, ami miatt nem alkalmas, hogy akkor majd később.

Értem a szüleim sosem aggódtak annyira, mint a testvéreimért, én azért felelősségteljesebb voltam mindig is, mint a testvéreim, meg minden, szóval a szüleim anno mindig a testvéreimet hívták amikor táborban voltak, mindig naponta 1x általában, és amikor én voltam valahol, akkor én mindig önként jelentkeztem. :D De én általában mindig napi 1x "zaklattam" csak a szüleimet, általában mindig akkor, amikor éppen unatkoztam, de itt se kell nagy dologra gondolni, csak pár perc beszélgetés, hogy mi a helyzet, stb. Mindig csak akkor, amikor volt pár szabad percem.

Számomra az fura, ha elveszik a gyerek telefonját amúgy.

Én minden nap beszélek a fiammal, főleg olyan dolgok miatt hogy szennyest rakja el pl. Olyan táborba nem engedem ahol nem lehet a gyerekkel beszélni.

Okosórája van, azon bárhol bármikor elér

A fiam már 18 éves, de amikor még táborozott akkor nem hívtuk. A táborvezetőt lehetett hívni a nap egy meghatározott időszakában, de arról is leszoktunk. Ha baj van úgyis hívnak, ha nem akkor meg érezze jól magát. Majd mesél ha hazajött.

A lányom (14) idén még megy táborba. Hív ha akar. Ha nem fog, akkor az azt jelenti hogy jól érzi magát.

Nekem 10 évesen volt először a lányom 1 hetes táborban, vihettek telefont, de estére elvették, hogy ne nyomkodják hajnalig. :)

Útközben írt, hogy merre járnak, aztán első este felhívott egy pár percre, de le is tette, mert nagyon el voltak egymással foglalva :D aztán volt hogy 2 napig nem hívott, mikor hogy jutottunk eszébe. Én sose hívtam, megbeszéltük, hogy szól ha baj van, vagy nem érzi jól magát, stb.

Ha a szüleimnél alszik, nyaral, akkor sem beszélünk naponta. Csak okkal hívom fel, vagy írok neki, egyébként megvárom, hogy ő keressen. Nem szeretném ráerőltetni magam, tudom, hogy jól érzi magát, nem kell a felesleges feszkó. Ha van mesélnivalója, felhív. :)