Anyukám megcsalta apukámat, hogyan fogadják ezt el?

Sziasztok! Ez az egész tegnap derült ki, és anyukám elmondta apukámnak. Én pedig ezt meghallottam a szomszéd szobából és bementem hozzájuk hogy megkérdeztem hogy minden rendben van-e. Erre apukám rám nézett és annyit mondott hogy: "Anyád éppen emgcsalt XY-nal". Erre én nagyon durván elkezdtem sírni, és ilyen sokkos állapotba kerültem. Nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem panikrohamom volt. Próbáltak lenyugtatni, de csak 2 óra múlva sikerült. Aztán végig sírtam az egész éjjelt, két órát ha aludtam. Ma nem mentem suliba, anyukám írt az osztályfőnöknek hogy beteg vagyok, és én is ugyan ezt hazudtam a barátaimnak.

Majd szeretném nekik elmondani de erre még nem állok készen.

Még fel kell dolgoznom ezt az egészet...

Anyukámhoz ezen a napon még nem szóltam, ha kérdez akkor nem reagálok. Terveim szerint ezt fogom csinálni két hétig. Tudom hogy neki ez a legrosszabb hogy nem mondok semmit, és ő is tudja hogy nekem ez az egész milyen rosszul esik, és hogy mekkorát csalódtam benne. Apukámat sajnálom a legjobban aki egy nagyon türelmes és jó ember. Nem ezt érdemelte anyukámtól...

Terveim szerint ha ő felhozza ezt az egész témát akkor arra sem fogok mondani semmit.

Ez azért lesz így jó mert így nem fogok ítélkezni ameddig meg nem tudom a teljes igazságot... Lehet hogy anyukám jogosan csinálta...? Lehet hogy apukám sem ártatlan..??

Van két fiatalabb testvérem, a 12 éves húgom és a 1,5 éves öcsém. Én 16 éves vagyok, és lány. Nagyon féltem főleg a húgom, úgy érzem hogy meg kell őt védenem ettől az egésztől. Ő is tudja hogy mi történt, de ő nem reagált ennyire hevesen mint én.

Nem tudom mi lesz... Ha a szüleim elválnak akkor mi lesz az öcsémmel? Nem érdemli meg hogy egy csonka családban nőjön fel. Olyan gyerekkort érdemel, mint amilyen az enyém és a hugomé volt. Boldog, önfeledt, és ami a legfontosabb hogy a szüleink nem váltak el.

Eddig ezért hittem az örök szerelemben, meg abban hogy ők soha nem fognak elválni és hogy majd mindig szeretni fogják egymást...

Nem tudom hogy ezt az egészet hogyan lehetne feldolgozni. Holnap már fogok menni suliba és szeretnék úgy tenni mintha minden a legnagyobb rendben lenne...

Terveztem azt hogy elmegyek az iskola pszichológushoz, de attól félek hogy valaki meglát közben, és pletyka leszek belőle. Nem akarom hogy tudják hogy mi történt... Még a nagyszüleim sem tudják, nem tudja senki...

Így nem is tudom erről senkivel sem beszélni , mert valaki mindig valamelyik fél pártját fogja fogni.

Nem tudok erről mit gondolni csak

egyszerűen szomorú vagyok... És dühös. De nagyon. Meg soha nem voltam ennyire..

Próbálok nyugodt maradni, és csendben lenni, mert ha csinálnám a cirkuszt azt csak rosszabb lenne... Mindenkinek.

Megszakad a szívem..

Nem hittem volna hogy valaha ez fog történni...

Légyszi adjatok tanácsot vagy elég egy-két támogató szó is, vagy ha hasonló helyzetben vagytok akkor nyugodtan meséljétek ti is el a sztoritokat.

Tudom hosszú lett. Köszönöm ha elolvastad.