Rossz ember vagyok emiatt?
Van, hogy gyűlölöm az anyámat, és van, hogy nem.
Mindig mindent elvár tőlem, konkrétan a főzésen és a mosáson kívül semmit nem csinál, én takarítok, én teregetek, én mosogatok, én rakom el az edényeket, stb...
Ha valamit mégis neki kell megcsinálni akkor őrjöng és csapkod, hogy én soha semmire nem vagyok képes és nem csinálok semmit, soha semmit nem veszek észre (pedig kifejezetten jó megfigyelő vagyok) ő csinál mindent, ő a mártír. Ha meg mindent megcsinálok, akkor is talál belekötni valót, és egy unott köszin kívül semmit nem kapok. Apum dolgozik, ha itthon van csak veszekednek. Ő kiállna mellettem, de már belefáradt szerintem, szóval inkább a munkába menekül. Az öngyilkosságon is gondolkodtam, de rengeteg mindennel ideláncoltam magam. Vannak céljaim, tehetséges vagyok abban amit csinálok és szeretem csinálni. Vannak barátaim, vannak háziállataim. Jól és könnyen tanulok, mondhatni mindenem tökéletes.
Viszont mikor éppen elkönyvelem magamban, hogy ő egy rossz anya, és ne foglalkozzak vele, elkezd kedves lenni. Egyszer gyűlölöm, egyszer nem. Rossz ember vagyok emiatt?
Illetve valószínűleg mert soha semmilyen dicséretet nem kapok, egy jó szótól is órákig boldog tudok lenni, szomjazom az elismerésre ha kell a végsőkig elmegyek egy "ügyes vagy"-ért.
válasza:19,
Hát ha az én egyszerűsített verzióm nem jó, akkor tessék, itt a szakmai cikk több nyelven, levezetve ez a felcserélt anya-gyerek dinamika tinikorban, leírás, tünet, hatás, viselkedési minták amit akarsz.
A terminológia egy amerikai-magyar szakemberé:
"parentification (szülősség, szülővé tétel) – egy folyamat amikor egy családtag, sokszor egy gyermek, felvesz egy túl kötelességtudó szerepet egy másik családtag ügyelésére, sokszor egy szülőé, vagy több másoké, vagy a családé."
És tessék, ez a cikk szinte pontról pontra azt írja le amit a kérdező mesél, narcisztikus anya, szülővé előléptetett tini.
És azért beszélek mindkettőtökhöz, mert ennek az érmének két oldala van, és a kedves válaszoló aki itt hisztizik, teljesen jól hozza az anya szerepét. Azt, hogy ő jelenleg ilyen szülő-e, vagy csak ilyen szülő mellett nőtt fel, és azt hiszi ez nem patológiás, vagy mind a kettő, azt nem tudom.
"A szülõsség szinte elkerülhetetlen mellékterméke a saját gyermekkorának elvesztése. A pusztító szülői életben a szóban forgó gyermek túlzott felelősséget vállal a családban anélkül, hogy gondozását mások elismernék és támogatnák: A szülői gondozó szerepének elfogadásával a gyermek elveszíti valódi helyét a családi egységben, magányos és bizonytalan. Szélsőséges esetekben előfordulhat úgynevezett fajtalanság, a nárcisztikus seb ami veszélyezteti az ember alapvető önazonosságát"
válasza:Nem vitatom ezt. Van reális alapja.
A kislány nem rossz csak naiv a kora miatt. Mély levegő...egyszer csak vége lesz ennek is.
Dehogy is vagy rossz ::))
Mond el neki ezt amit le írtál nekünk. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!