Mi legyen az idős szüleimmel, ha nem vagyunk jóban és nem fogadják el a segítséget?

Pont nem érdekelnek.

Megmondtam a költözésem napján, hogy akkor majd a további életet megoldják maguknak, engem többé ne keressenek.

Ha meglátom a környéken vagy hívogatnak, akkor megyek a rendőrségre.

Arról pedig ne is álmodjanak, hogy egy forintot is kapnak tőlem, mert nem.

Szépen gyűjtögessenek idősek otthonára, én egy szalmaszálat nem teszek keresztbe értük - és eljöttem.

Eltelt 10 év, azóta sem mentem haza.

Nem értem, miért érzed azt, hogy neked itt még bármi tennivalód volna?

Annak ellenére próbáltál segíteni, hogy

1., meg sem érdemlik

2., nem is kérnek belőle

3., mindezek után te vagy a hibás

Önsorsrontó vagy. Nem rossz szándékkal írom, de tényleg magadnak csinálod a problémát.

Hagynám hogy maguktól keressenek, ha egyáltalán kíváncsiak rád. Aztán, ha bármilyen segítséget kérnek, akkor eldönteném, hogy ez belefér nekem vagy sem.

Én nagyon is tudok azonosulni a problémáddal.46-50 éves koromig kellett idős rászoruló szüleimet gondoznom, akik sajnos ugyanilyen természettel voltak "megáldva". Ezen a helyzeten nagyban rontott a pandémia is, mert abban az időszakban az eü.kiváltképpen a családtagokra hárította a beteg emberek ápolását. Szó szerint "félholtan" is hazapaterolták a korházból őket. Emiatt a munkahelyemen is rezgett a léc, pedig a szülőtartási kötelezettség miatt megnövekedett anyagi terhek miatt főleg nem engedhettem meg magamnak, hogy állás nélkül maradjak.

Engem is szó szerint kiidegeltek a rosszindulatú megjegyzéseikkel,gúnyos viselkedésükkel, ráadásul nem tűrtek meg maguk mellett idegen embert.Intézményi formáról hallani sem akartak.Ha nincsenek gyámság alá véve, akkor jogukban áll otthon maradni. Sajnos rendesen ráment az idegrendszerem arra az időszakra, mert munka, kiskorú gyermek mellett rohantam egyiktől a másikig minden nap, mert ráadásul"vén" korukra külön is költöztek egymástól.Alább bemásoltam a törvényi előírásokat erre vonatkozóan, ergo nem lesz kibúvó még akkor sem ha nem vagytok jóban.

GONDOZÁSI KÖTELEZETTSÉG – MI TÖRTÉNIK, HA VALAKI NEM TELJESÍTI?

2018. szeptember 24.

Egy idő nő fekszik a kórházi ágyon. Egy idős férfi és egy fiatal lány, valószínűleg a rokonai, mellette vannak és gondoskodnak róla.

Talán első hallásra meglehetősen művinek tűnik, de a jogalkotó több jogszabály keretei közt is törvényi szintre emelte az emberi kapcsolatok érzelmi és gondoskodási tartalmát. Noha ideális esetben ezek teljesítése nem a jogszabályi előírások függvénye, mégis érdemes tisztában lennünk az irányadó rendelkezésekkel.

Az egyenesági rokonok egymás közti gondoskodási kötelezettség alapjait maga az Alaptörvény fekteti le, nevesítve, hogy a szülőket gyermekeik irányába, a gyermekeket pedig rászoruló szüleik felé terheli ilyen tartalmú kötelesség.

A hatályos polgári törvénykönyv házastársak vonatkozásában is külön kiemeli, hogy nem csupán együtt kell működniük, de kötelesek egymást támogatni, mely kötelezettségük a törvényben meghatározott esetekben akár a házasság felbontását követően is fennállhat.

Önmagában az, hogy bizonyos törvények leszögeznek ilyen típusú kötelezettségeket hozzátartozói kapcsolat fennállása esetén, talán csekély érdeklődésre tarthat számot, azonban a jogalkotó olyan fontosnak ítélte meg önmagában a gondozási kötelezettséget, hogy annak elmulasztását a büntető törvénykönyv különös részében önálló tényállásként nevesíti. Ez azért is rendkívül jelentős, mert a büntetőjog hagyományosan a jogrendszer egyfajta záróköve, és kizárólag azon jogviszonyokba hivatott beavatkozni, melyek a jogalkotó álláspontja szerint más eszközökkel nem védhetők meg kellően.

A törvényi tényállás értelmében „aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel szemben gondozási kötelezettségét nem teljesíti, és ezáltal a gondozásra szoruló életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Lényeges tehát, hogy a büntetőjogi megítélés szempontjából kiemelt fontosságú az állapot, tehát az érintett személy önmagáról történő gondoskodásra való képtelensége, ugyanakkor ahhoz, hogy valakit ilyen személy gondozására kötelezettnek tekintsünk, nincs szükség hozzátartozói kapcsolatra.

A gondozási kötelezettség elsődlegesen mulasztással valósulhat meg, és meghatározott eredményre, konkrétan a rászoruló életének, testi épségének vagy egészségének veszélyeztetését eredményezi.

Noha fenti kötelezettségeinknek a jogszabályok is nyomatékot adnak, sokkal inkább morális-etikai kérdéskörről van szó, így az ennek megfelelő magatartást bizonyára nem elsődlegesen a szankciók elkerülésére törekvés motiválja.

"ha te 54 éves vagy akkor magadtol is eltudnåd dönteni mit akarsz csinålni nem itt kérnél tanåcsott."

Felesleges más szavahihetőségét megkérdőjelezni, mást bántani, mert minek? Ha segíteni nem tudsz miért bántod?

Kérdező: ha megnyugtatásra vágysz, szerintem kérdezd meg családjoggal foglalkozó jogásztól, ha anyagilag probléma vannak ingyenes jogi segítségnyújtási lehetőségek is.