Mennyire nehéz egy szülőnek elfogadnia, ha valamelyik gyereke nem akar utódokat?
Nagyon kínos erről beszélnem, de úgy érzem, mindenkinek jót tennék azzal, ha nem házasodnék meg és nem lennének gyerekeim sem. A környezetemet, rokonaimat ez bizonyára sokkolná, mert én vagyok az az ember, akiről egyszerűen semmi rosszat nem feltételezne senki, mivel kellemes és szimpatikus embernek gondolnak.
Az igazság az, hogy belül nagyon negatív emberré váltam az utóbbi években. Tele vagyok gyűlölettel, frusztrációval és kisebbrendűségi érzéssel. Az én fajtámat elég durva szavakkal szokták illetni, amikor kiderül, milyenek valójában.
Mivel sem jó férj, sem jó szülő nem lenne belőlem, ezért nem is akarok egyik sem lenni.
Nem szeretném elmondani senkinek a valódi okot, nem akarom összetörni őket. Van valamilyen magyarázat, amit elfogadhatóként előadhatnék?
Nem magáról a fizikai részéről van itt szó, hanem arról, hogy képtelen vagyok megszerezni, annyira semmi vagyok férfiként a nők szemében.
Egyébként nemcsak a szexről írtam, bár az dominált, de ugyanúgy a családi, rokoni, ismerősi körben sem jelentek semmit.
A gyerekvállalás pedig azért került elő, mert mostanában egyre többen cseszegetnek vele.Pedig abszolút nem érzem rá alkalmasnak magamat és szerintem soha nem is leszek az.
válasza:Hű, hát azt kell, hogy mondjam, az egész problémádat te magad kreálod. A hozzáállásodon kell változtatni, ugyanis a világ olyan amilyen, és nem fog megváltozni. Egyedül te változhatsz, viszont akkor paradox módon megváltozik az egész világ.
"Pedig állítólag az önbizalom ott kezdődik, hogy az ember büszke lesz az elért eredményeire, nekem mégsem megy. "
Nem, nem ott kezdődik. Még véletlenül sem.
Ott kezdődik, hogy eldöntöd, hogy értékes ember vagy. Ennyi.
Te eldöntötted az ellenkezőjét, valószínűleg kilométerekről süt belőled, hogy gyűlölöd magad meg az életed, így nem igazán meglepő, ha elüldözöl mindenkit.
Egy elég depresszív lányka voltam mindig is. Gyűlöltem az életem és az egész világot. Azért nem öltem meg magam, mert gyáva voltam. Féltem attól, hogy rosszul sül el, fájni fog, nem sikerül, lenyomorodok. Na meg azért kicsit attól is féltem, hogy végülis miről maradok le, ha megölöm magam?! Gyűlöltem magam azért, mert még erre is képtelen vagyok! Hát milyen egy nyomorult kis senki az aki még megölni sem tudja magát, pedig minden nap azt kívánja bár meghalna már végre!!
Most? Most szeretek élni! Sőt!! Olyanoknak örülök, hogy süt a nap, és illatos a zsemle, és már megint adott az élet egy pofont, amiből lehet tanulni. Mert nem, a világ nem változott, a pofonok ugyanúgy jönnek, és alig pár órája bőgtem épp. A hozzáállásom változott. Úgy döntöttem, hogy én igenis megváltozok, szeretni fogom az életem és önmagam. És megtettem. És most jó. Ennyi. Nem könnyű, de mégis... ennyi.
Csak azért írtam, hogy ne mondhasd, hogy hülye duma, mert nem az. Saját tapasztalat, hogy ha minden sz*r, akkor egyszerűen csak a hozzáállásodon kell változtatni és érdekes módon már nem lesz minden sz*r. Úgyhogy hajrá! A feladat adott. A kérdés, hogy jó így neked, vagy inkább változtatnál? Ha jó, akkor ne panaszkodj. Ha nem jó, akkor változtass!
Meg foglak lepni valószínűleg, de nem üldözöm el az embereket. ez itt most az egyetlen hely, ahol kimutathatom, ami bennem van.A múlt héten találkoztam a Tesco-ban az egyik volt tanárommal, ő azt mondtam, hogy a két évvel ezelőtti önmagamhoz képest milyen remekül 8mármint kisugárzás)nézek ki és hogy azóta van-e már kapcsolatom. Meglepődött, amikor nem-et mondtam.
Nem jó így, persze hogy nem az, különben nem írtam volna ennyit. Itt, ahol élek most, nem olyan könnyű változtatni. Úgy érzem, mindenképpen el kell mennem innen.
Ha nem nagy kérdés, miért sírtál pár órája?
válasza:"ez itt most az egyetlen hely, ahol kimutathatom, ami bennem van."
Nem kell kimutatnod, azt érezni. Sem tenned, sem mondanod nem kell semmit, annak az embernek, aki úgy áll hozzá, ahogy most te, még a testtartása is más.
A volt tanárod esetére nem tudok mit mondani, ezzel megfogtál. De ettől függetlenül én hiszem, és tapasztaltam, hogyan menekülnek el az emberek csak mert azt sugárzom magamból, hogy de szar az élet.
Hogy miért sírtam? Mert sok mindenben még nem tudtam megváltozni, emiatt még én is bőven elüldözök embereket.
Röviden annyi a történet, hogy megismertem valakit, akit nagyon megkedveltem (barátilag), de olyan idiótán tudok viselkedni néha, annyira rágörcsölök az ilyesmire, hogy végül ezzel a nagy ráparázással elszúrok mindent. És most úgy tűnik, hogy ez az ember is távolodik, szóval meglehet, hogy elszúrtam ezt is. Íme a pofon, ami miatt régen magamba zuhantam volna, de most inkább igyekszem helyrehozni és/vagy tanulni belőle.
válasza:"Itt, ahol élek most, nem olyan könnyű változtatni."
Kifogás! :)
Önmagad elől nem tudsz elfutni, és most te magad vagy a problémád, így a problémád elől sem tudsz elfutni. Változtatni bárhol lehet.
Kifogás a helyszín? Itt van a rokoni kör, akiket mondtam, hogy milyenek. Akikkel együtt dolgozom, két ember kivételével nem néznek semmibe.A város sivár, kulturális élet minimális, az emberek zárkózottak, barátságtalanok.
Mindenképpen el kell mennem, de abban igazad van, hogy önmagam elől nem tudok elfutni. majd hamarosan kiderül, hogy mi történik.
Viszont azt nem hinném, hogy olyan nehéz lenne eljátszani valakinek, hogy minden rendben van vele. Hány olyan esetről hallani, hogy az egyik nap megtalálnak valakit felakasztva és az egész környezete le van döbbenve, mert nem értik, miért tette. Szerintem sok olyan ember van, aki kifelé hiper-szupernek mutatja magát, belül pedig örlődik.
válasza:"Itt van a rokoni kör, akiket mondtam, hogy milyenek. Akikkel együtt dolgozom, két ember kivételével nem néznek semmibe."
Ó, hát ez remek! Sok kibírhatatlan alak? Tudod te mennyit lehet tanulni az által, hogy nap mint nap az idegeidre mennek?! :) Ha csupa kedves, szerethető, és téged szerető emberrel lennél körülvéve, mégis mi a csudát tanulnál tőlük?! Semmit! :)
"A város sivár, kulturális élet minimális, az emberek zárkózottak, barátságtalanok."
Igen, ez ismerős. Aztán én változtattam önmagamon, és a város már nem sivár. Pedig én kétlem, hogy kifestették volna a kedvemért. :)
A kulturális életre sajnos nem tudok mit mondani, viszont a barátságtalan emberekre is az áll, ami a sivár városra. Itt is mind az volt. Sok faarcú, undok, bunkó ember. Én változtam, vagy ők a kedvemért?! Szerinted? :)
Az utolsó példáddal megint megfogtál. Ezen jól el fogok gondolkozni, és majd leírom ha jutok valamire. Én azért nem hiszem, hogy bárki igazán megdöbbenne egy ilyen helyzetben. Talán ezt mondják, de szerintem közben azt gondolják, hogy sejtettem, tudhattam volna, éreztem, hogy valami nem stimmel. Talán még bűntudatuk is van, hogy nem figyeltek jobban azokra az apró jelekre.... Persze ez csak egy tipp, nem tudhatom mit is gondolnak.
Viszont bárhogy is, szerintem bőven megérne egy próbát. Változtatsz magadon és kiderül hogyan változik veled a világ. Mit veszíthetsz?! Semmit. Én pl. csak nyertem vele, szóval csak ajánlani tudom. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!