29éves nő vagyok és az anyukám elő akarja írni, hogy kit szerethetek. Ti ezt engednétek neki? Kikérhetném a véleményeteket?

18 és 20-as. Ennyire nem vagytok realisták? Hol éltek, álomvilágban, rochild báró fiai vagytok?

A mai világban, ahol emberek vidéken 22ezer FT segélyből és 47 ezerből meg létminimumból élnek, azt hiszitek úgy működik:

-itt egy pasi, na holnap költözöm!

-Igaz, hogy egy fillérem sincs, de szerelemből majd megélünk!

-Igaz, hogy vonatra a pénzt anyuék adják, de érdemes haragban elvállunk, mert van egy elvállt pasi és szerelemből megélünk Pesten!

-Igaz van családja, gyerektartást fizet, de gyermeket akarok tőle! Szerelemből megélünk majd!

-Hááát, holnap odaköltözöm, igaz se munkám ott, se ismerettségem, de itt azt tanácsolják , hogy költözzem!

Most van ott a jelenlegi helyeden munkahelyed? ..és ez valóban így működne, hogy holnap odaköltözöl?

Egyébként nem egy menekülés számodra ez a kapcsolat 29 évesen, mert a lelki szemeid előtt már a 30 kering, magányosság tükrében?

21 éves voltam amikor megismertem a nálam 10 évvel idősebb férfit, aki ráadásul más városból is volt mint én. Az én anyukám sem ugrándozott örömében a korkülönbség miatt, de vette a fáradtságot és megismerte és ezennel meg is értette miért szeretem ennyire. Azóta Budapesten élünk, eltelt 4 év jegyben járunk és jövőbe lesz az esküvőnk.

Merj lépni és ne hagyd magad zsarolni. Anyukád nem lehet ennyire önző! Kitartás és cselekedj!!!

Szerintem mindenképp próbálj meg elköltözni másik városba, akkor is, ha nem jön össze a dolog a jelenlegi barátoddal.

29 évesen már önállóan kellene döntéseket hoznod (természetesen, ha bizonytalan vagy, akkor kikérheted az anyukád véleményét), nem pedig a mamának parancsolgatnia. Az pedig "különszám", hogy a pletykás barátnőit is belevonja a család életébe. Mert a barátnőknek végképp semmilyen joguk nincs dirigálni!

És az is milyen beszűkült mentalitás, hogy "Budapesten nem élnek rendes emberek"? Nem vagyok pesti, de nem hiszem, hogy ott az a közel 2 millió ember egyöntetűen gonosz, rosszakaró lenne. Ekkora baromság még a középkorban sem terjengett!

Szóval azt mondom, hogy párkapcsolattól függetlenül MENEKÜLJ a jelenlegi lakhelyedről, mert meg fog lelkileg nyomorítani a "kedves anyuka"!

Fogadja el, hogy a pici lánya felnőtt és saját akarata van! Ha nem tudja, és ez traumát okoz neki, akkor kérje pszichiáter segítségét!

29!!!éves vagy! Nem 9!!!

Fenyegetőzik? Csinálja! Ez az élet rendje, hogy a gyerek kirepül. Egyedül lakik majd így, igaz?

És ha pesti a szerelmed, akkor mi van? Ha győri vagy mittomén lenne akkor az lenne a baja!

Miért engeded, hogy zsaroljon? Pakolsz és mész!

24-es. Nem látod a 21-es hozzászólásomat?

Egyszerűen nem értem, hogy egyesek hol élnek?

Nem Kérdező, nem engedtem volna, és a zsarolásokkal sem törődtem soha... (engem is próbált zsarolni anyám, esküvő-témában anno, el is ért vele végső soron 2 hét pszichiátriai beutalást - önmaga számára)

Ha nem akarod, hogy egy folyamatos pokollá váljon az életed, ahol mindenben azt kell tenned a következő évtizedben, amit anyád és a barátnői jónak látnak mert különben újra és újra bezsarolnak és befenyegetnek, akkor menekülj, bármit is mond vagy tesz.

Anyukádnak egyáltalán mi köze van az életed döntéseihez, ha nem kéred a véleményét?

Én megmondanám neki, hogy "Anyám, te végtelenül önző vagy, csak magadat szereted, és engem egyáltalán. Nem gondolsz arra sem, hogy te nem leszel mindig mellettem, mert idős leszel, és meghalsz egyszer, nekem pedig még most lenne lehetőségem arra, hogy családot alapítsak és gyermekeket szüljek. Ha melletted maradok, akkor egyedül fogok meghalni egy utolsó tetves retkes szociális otthonban magányosan. Ha most férjhez megyek, akkor gyerekeim lesznek, neked pedig unokáid. Engem meg ne zsarolj azzal, hogy öngyilkos leszel, mert ez a legaljasabb, legtisztességtelenebb módja az önzésnek. Undorító, amit csinálsz."