Miért kell így kibukni azon, hogy gondolok a jövőmre és nem diákmunkákból akarok megélni? Hogy beszéljek vele?

Szeptemberben kezdtem az egyetemet és 2 éve van egy férfi, aki támogat anyagilag (nem pár tízezerre kell gondolni), cserébe én elkísérem összejövetelekre, vacsorákra. Ezt nem kötöttem anya orrára, mert nem láttam értelmét.

De tegnap otthon voltam, családi ebéden és minden kiderült.

Egész délután azt hallgattam, hogy ő nem erre nevelt, se tőle, se a mostohaapámtól nem ezt láttam, csalódott bennem, mi lesz így később, stb.

Felajánlottam, hogy kifizetem a hiteleit és együtt tölthetnénk külföldön egy hosszú hétvégét, mert tudom, hogy egyik legnagyobb álma eljutni Párizsba, jó anya-lánya program lehetne. Inkább nem írom le, hogy reagált...

Aztán mondta, hogy nem akar látni, ne menjek oda addig, amíg "ilyen életet élek" és bármi közöm van ahhoz a pasihoz. Reggel felhívtam, hogy beszélgessünk higgadtan, de fel se vette.

Nem értem, miért viselkedik így, amikor nem arról van szó, hogy illegális, vagy erkölcstelen dologból lenne pénzem.

A legjobb lenne, ha nyugodtan, üvöltözés nélkül tudnánk beszélgetni, de jelenleg ez szerintem lehetetlen.

De mégis, hogy próbáljak vele beszélni? Vagy most hagyjam egy ideig, hátha lenyugszik?

Csak attól tartok, hogy akkor még jobban elzárkózik majd és lehetetlen lesz megoldani ezt a kialakult helyzetet.