8 hónapos kisfiamat elvinném az anyukámhoz, de ez a feleségemnek nem tetszik, normális ez?

Én mindkét felet megértem, a kérdezőt is és a feleségét is. Ugyanakkor szerintem itt a feleségnek kéne engedni (magam is nő vagyok, nem hímsovinizmusból írom, hogy az asszony tegyen férjura kedvére.)

Bármilyen undok is az anyós, az unokájának jó és szerető nagyija lehet, ettől megfosztani a gyereket a saját személyes ellentét miatt nem szép dolog. Ahogy a férjet sem a szerető anyjától. Sőt, az asszony még örülhetne is, hogy neki ellenben nem kell találkoznia anyóspajtással, mert másoknak éppen az a gyötrelme, hogy ő engedné a gyereket a férjjel kettesben, de a férj ragaszkodik hozzá, hogy ő is menjen, és viselje el az anyós szurkálódását. Nem beszélve arról, hogy két óra szabadidő egy 8 hónapos mellett kész felüdülés lehetne.

Szóval, szerintem az asszony a gyerekével is, a férjével és magával szemben is akkor járna el legjobban, ha beleegyezne ebbe. Ő nem konforntálódna anyóssal, egy kicsit ki is kapcsolódhatna, a gyerek lehetne a nagyaival, a férj is az anyjával.

Végezetül a közös gyerek hollétéről nemcsak az anya rendelkezik, az apa is gondviselője, ha ő úgy dönt, hogy elviszi 2 órára, joga van hozzá. Talán az anya is mindig engedélyt kér, mielőtt elszaladna valahova a gyerekkel? Az etetési idők legyenek betartva és kész.

De az is lehet, kérdező, ha a feleséged nagyon hajthatatlan, hogy elhívod őt is, ha annyira szeretné, és hagyod az eseményeket a maguk útján haladni. Max. jól összevesznek, és a jövőben a feleséged hálás lehet, hogy nem erőlteted a találkozást közte és anyukád között a gyerek nagyizása kapcsán.

Szegény feleségedet sajnálom!!!!

Jaj de anyu kicsi fia vagy.....ha nem egy véleményen vagy vele negatív következménye lesz?!?!

Szomorú lesz?!?!? Legyen, majd megvigasztalódik.

Egyébként ezt érzelmi zsarolásnak hívJák.

Az lesz a vége, hogy elváltok anyu miatt mert nem tudsz leválni róla és nem állsz ki a feleséged mellett!

Anyu megengedte hogy ide kérdést írj ki?????

:-D

Kérdező, utolsó előtti kommentedből az jön le, hogy anyukádat a családtagodnak tartod, - hiszen elnézed neki a beszólogatást - de a feleségedet nem...

A feleségedet egyszerűen letojod, úgy akarod megoldani, hogy NEKED ne legyen kellemetlenséged, hogy a feleségednek kvázi megtiltanád, hogy a saját gyerekével menjen a gyerek nagymamájához. Csakhogy tudod, EZ a nem normális.

A feleséged - teljes joggal - utálja anyósodat, nyilván nem is bízik benne, és te el akarod vinni a gyerekét az utált nőhöz, méghozzá úgy, hogy ő nincs ott? Nem-nem, ez nem normális dolog. Ha nem lennél ennyire anyuci picifia, rájöttél volna egyedül is, hogy a hiba a te készülékedben van. Neked családod van, feleséged, fiad, ideje lenne kibújni anyuci szoknyája mögül.

Kérdező,

te ezt direkt nem akarod megérteni, amit itt mi írunk neked, csak hajtod a magad baromságát körbe-körbe.

1. Ha 10 emberből 9 azt mondja, hoyg részeg vagy, menj haza lefeküdni. Szóval leeht, el kéne gondolkodnod azon, hogy nem mi mind vagyunk tök hülyék, hanem te godnolkodsz rosszul, és (úgy tűnik életedben először) belásd, hogy anyukádnak bizony nincs mindig igaza.

2. a szüleim hasonlóképpen vélekednek, mint a te anyád. A vőlegényemmel nem jöttek ki jól, a szüleim csúnya dolgokat mondtak rá. Megoldás: kiálltam a vőlegényem mellett, kétség nélkül. Tudod miért? Mert nekem már ő a családom, ő az, akinek jövőre igent mondok, vele lesznek gyerekeim és együtt öregszünk meg. És ezt a szüleimnek ha tetszik, ha nem, el kell fogadnia. És végképp nem beszólogatnia!!! Te már felnőtt ember vagy, van saját családod, ezt el kell fogadnia és tisztességesen (nem pedig ilyen nevetségesen gyerekesen) viselkednie, neked pedig ki kell állnod a családod mellett, és nem úgy ugrálni ahogy ő fütyül, és nem úgy forgatni a gyerkeet/asszonyt, ahogy anyós mondja. Ez lenne a normális, nem pedgi az, ahogy te ehhez a kérdéskörhöz hozzáálsz.

Természetes lenne, hogy a feleséged mellett állsz ki, ez nem is szabadna, hogy kérdés legyen!!! Kapj már a fejedhez, tök hülyén viselkedsz ebben a szituációban.

"A gyereket mindenki szereti, ráadásul ugye az anyukám fölnevelt több gyereket, van rutinja benne. "

Többet nem is kell írnod... a te kedves édesanyád úgy átmosta az agyadat, mint egy profi észak-koreai politikai agitátor.

Pár dolgot fel kellene fognod azért, erőltesd meg az agyad, hátha működik anyukád irányítása nélkül is:

1. a feleséged felnőtt nő, nem állíthatod sarokba azért, mert nem kedveli anyukádat

2. a gyereketek a te és a feleséged közös gyermeke, nem a te saját hajasbabád

3. a gyereknek a feleséged az édesanyja, az ő joga és kötelessége nevelni, és nem anyukádé - aki, tetszik vagy sem, CSAK a nagyanyja a gyereknek

4. az, hogy anyukád hány gyereket nevelt fel, és mennyi rutinja van a gyereknevelésben, teljesen irreleváns, akkor sem lenne joga elsőbbséget követelni a feleségeddel szemben az unokája nevelésében, ha 300 éve lenne már óvónő.

5. Azt, hogy te úgy beszélsz, mint a rémálmok legrosszabb anyósa, még olvasni is borzalmas (a fent idézett szöveget eddig még csak igazi rém-banya anyósok szájából hallottam)

6. Talán még nem késő kibújni anyukád szoknyája mögül, és önállóan gondolkodni, bár sajnos nem sok esélyed van rá, annyira agymosott anyucipicifia vagy.