Utálom az anyámat. Te mit csinálnátok?

"A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie." Tolsztoj - Anna Karenina

Ne tiszteld a szüldet, neki kell kiérdemelnie, hogy SZERESD!

Felmérném a lehetőségeimet és készülnék a kiugrásra. Ha ekkora nyomás alatt vagy, hogy tanulj, legyenek jók a jegyeid, profitálhatsz belőle annyit, hogy a középiskola után nagyokat lehet tervezni, álmodni. Addig meg ki kell bírni. Van ezer rosszabb is, mint egy maximalista anya. Van édesapád? Veletek él? Vele milyen a viszonyod, tudsz-e vele beszélni, és megbeszélni, mi bánt?

Anyukáddal is leülhetnél megbeszélni, komolyan, őszintén, hogy igen, hogy te meghallgatod az elvárásait és teszel érte, hogy úgy legyen, ahogy szeretné, de most vagy fiatal, szeretnél barátnőt, meg szabadidőt, amit úgy töltenél el, ahogy jónak látod.

Barátnőt nem tud elüldözni, ha minimálra viszed haza, én se mutogattam a barátaim, csak a komolyabbakat ismerték otthon, de nem otthon lógtunk.

Meg kell vele beszélni, hogy nem szeretnél teszem azt fullflancos mobiltelefont karácsonyra, inkább írasson be ilyen -olyan tanfolyamra, szakkörre, edzésre, ami érdekel. Az pl. azért is jó ötlet, mert barátokra teszel szert, olyat csinálsz, amit szeretsz, otthon se vagy, és még anyukád is örül, mert tud neked adni-venni valamit.

Hidd el, bármilyen nehéz is elgondolni most, de az, hogy elhalmoz tárgyi dolgokkal, az a szeretet jele. Így mutatja ki, ez a nyelve. Meg kell becsülni, akár köszönni is. Ha zavar, akkor még mindig meg lehet beszélni. Ha ez se megy, akkor ha nem most, de be kell célozni a közel)távoljövőben az elköltözést, és el lehet magad tartani. Előbb-utóbb Úgyis ide jutsz, hidd el!

Hogy mennyire kevéssé tudod elviselni a helyzetet, próbálkozhatsz kitörni belőle, beszélni anyuddal, vagy duzzogni...ez utóbbi a legfeleslegesebb...

Előző 77&-os vagyok, most látom közben, kérdező, hogy miket írtál azóta.

Nos,,marad a türelemjáték akkor. Feladatok:

Nincs pénzed, hogy elköltözz->szerezz! Vállalj diákmelót, tanulj szakmát, ha bármi befolyó pénzed van, rakj félre, adj el, stb. Te tudod, mit tudsz a helyzetből kihozni!

2. Mivel még mindig nem tudjuk, hány éves vagy, tanulsz/mit, mennyi van még hátra, el tudsz e költözni koliba, dolgozol...ezért lövésünk sincs, hogy milyen lehetőségeid vannak a kilépésre.

3. Abból, amit írtál, egy középsulis kamasznak gondollak, aki valamin most csúnyán összeveszett az anyjával, és azért hozza fel még a tíz évvel ezelőtti fekete pontot is, de ne legyen igazam. Ha így van, akkor ha megnyugszol, és átgondolod, bízok benne, másképp fogod látni!

Mondani lehet, diktatórikusan, hogy az övé vagy, ő szült, ő kenyerét eszed, stb...de egyre kevéssé.

Ellentmondani nem érdemes, csak vitát szül, beszélni vele nem tudsz, akkor maradnak a tettek. Apuddal beszélj, meg kérj tanácsot Tőle!