Miért nem tudom elfogadni párom gyerekét?

ez egy 6 éves gyerek és egy 39 éves férfi csatája

jóhogy nem fog egyezni soha

de ettől szép :)

volt egy film, amiben felcserélték a két lelket, mindkettő megkapta a másik testét é akkor értették meg egymást

de szóval ez meg aranyos történet, a nagypapi meg Denisz a komisz :)

nézd meg a filmet és derülj jobb kedvre, lazíts egy kicsit é már attól könyebb lesz.

Majd anyuka véleménye is változik, ha a gyerek az iskolában is csak a bajt csinálja...

Meg kellene beszélni ezt a nevelési problémát, ha szükséges, szakember bevonásával. Ő ad tanácsot anyukának is, és neki hinni fog, ha neked nem.

Ezt nektek kell megbeszélni.

Egyrészt, ha "eltarthatod" a gyereket, akkor a nevelésbe is ugyanannyi jogod van beleszólni.

Másrészt, ne hagyd, hogy egy elkényeztetett kisgyerek tegye tönkre a kapcsolatotokat.

Elöször nálunk is azt mondta a párom, hogy a nevelés az ő dolga, de az az igazság, hogy nem nagyon nevel.

A 11 éves lánya nálunk önállótlan, mert apa minden szóra ugrik. Nálam is próbálkozott, de nem voltam vevő rá. Ahogy arra sem, hogy eláztatta a fürdőszobát, a szennyest otthagyta, ahol leesett róla, a zsebkendőt ott dobta el, ahol használta, a felnőttekkel lekezelően beszélt.

Az anyjánál nem viselkedhet így, akkor nálunk sem. Elkezdtem rászólogatni, ha valami nem úgy ment, ahogy egy normális házban elvárható. Eleinte ellenállt, de ha valamit megcsinált, megdícsértem, megköszöntem. Fél éve megy így a dolog, egyre kevesebbszer kell rászólni (átlag heti 3 napot van nálunk). A dícséret akkorsem marad el, amikor magától csinál meg valamit.

A párom eleinte rámszólt, hogy ne csesztessem a gyereket, de látja a javulást, így elismerte, hogy igazam volt. Ő úgy gondolta, hogy attól lesz laza apuka, ha nincsenek szabályok. Ez nem így van. A szabályok kellenek, attól még a lazaság is működhet.

Nem tűnik annyira rossznak a gyerek a leírásod alapján, legalábbis az apja uszítása nélkül nem számítana különösebben rossznak. Az biztos hogy nem rosszabb mint a te nevelési módszereid. Egy 6 évesnek egyhetes büntetéseket adni nagyon rossz ötlet, nem is lát el a szerencsétlen egy hét messzeségbe! A fiam 5 évesen 20 másodperc sarokbaállásokat kapott büntetésnek, azt is alig bírta ki. Nem is volt vele baj! Egy ennyi idősnél elég természetes az is, hogy sokáig nem játszik egyedül, és a rendrakást se kell nagyon erőltetni, ha egy-két dolgot elrak az elég. Nem, nem lesz ettől elkényeztetve, nálunk most ő a legrendesebb a házban. A módszereiddel magad alatt vágod a fát! Azt tanácsolom olvass el legalább egy gyereknevelésről szóló könyvet, Ranschburg Jenő valamelyik könyvének van egy rövidített változata például, maximum egy napba kerül. A tanárok és óvónők nem tudom hány évig tanulják hogy kell bánni egyszerre 30 gyerekkel. Meg is birkóznak vele. Egy napot neked sem árt tanulni, nem szégyen az.

A továbbiakat kibicként mondom, mert max hasonló helyzetbe kerültem, és nem is napi szinten. Abban nem vagyok biztos, hogy neked kellene nevelned. Legalábbis ha ott az anyja, biztos nem szólnék bele. Inkább nagyszülőként kellene viselkedned: aki példát mutat, aki csak dicsér, de soha nem szid. Ha rád van bízva az más, de a gyerek szerencsére meg is érzi, hogy most két óráig tőled függ a biztonsága, akkor rögtön jobban hallgat is rád. Akkor is csak annyit fegyelmezd ami a biztonsága érdekében kell. Ha nagyon szemtelen, akkor ne játssz vele, és szólj az anyjának, ne magad intézkedj. Ahogy egy nagyszülő teszi!

Az uszító apával nagyon rossz helyzetbe kerültél. Ez az ember csak árt a gyerekének. Nem tudsz mit tenni ez ügyben saját magad, az anyjának kell ezt megbeszélni a gyerekkel, és próbálni mérsékelni az apja rossz hatását.

Végül, ha nagyon kilátástalannak érzed a helyzetet menjetek el gyerekpszichológushoz, lehetőleg a pszichopata apával együtt. Nemcsak a gyerekkel foglalkoznak, hanem a szülőkkel is, és megmondják szakszerűbben mit hogy érdemes csinálni. A gyerek csak tükrözi a felnőttek viselkedését.