Mit tennétek, ha fiatok 14 éves korrában megállna a testi fejlődésben?

170 cm magas vagyok kereken, 25 éves férfiként :D

Nem hinném, hogy megálltam volna a fejlődésben, csak ennyi jutott.

Ettől még konditeremben edzek, küzdősportolni járok, van egy kiállásom ami miatt akármilyen társaságban mindenki végighallgat és tisztel, ha beszélek.

Ja és villamosmérnökként dolgozok, ahol a kollégák előtt szintén van tekintélyem.

A gyereket meg el kell küldeni sportolni.

Valószínűleg azért emelted ki a kérdést mert agyilag is megragadtál 12 éves szinten. Sajnos ez a szüleid hibája, az is lehet hogy oxigén hiányosan születtél. Sajnos már túl késő kivizsgálni, sosem leszel igazi férfi.

Valószínűleg te is érzed hogy testileg es agyilag más vagy, mint a többiek, visszamaradott, ezért emeled ki mindig újra és újra a kérdést.

Barátom 160 és olyan önbizalommal rendelkezik, ami nekem sincs.

Tudod, ha már feladnád gyerekes kifogásaidat, ugyanolyan ember lennél, mint a barátom. Normális.

én 169 vagyok lányként.

17\L

Nem olvastam végig az összes választ, így fogalmam sincs bárki írt-e hasonlót, de elmondom én mit gondolok.

Egy pillanatig sem kétlem, hogy a problémád többé kevésbé létezik.

Hogy megálltál a növésben, és ez okoz bizonyos hátrányokat.

Hogy ez valami rendellenesség amin segíthetett volna-e az orvostudomány pirulákkal, vagy csak sima genetikai örökség a szülőktől, nem tudom, ez utóbbi tűnik valószínűbbnek inkább.

Egyrészt teljesen feleslegesen rágódsz a múlton, hogy mit lehetett volna másképp, te sem tudhatod, ért-e volna bármit ha elvisznek, ezt csak te képzeled, hogy számított volna. A magyar egészségügyben, hacsak nem haldokolsz, úgy sem foglalkoznak veled igazán, legyintetettek volna és ennyi. Nevetett volna egyet a doki, hogy hát ez ilyen kisnövésű gyerek és jól van ez így, kb ennyit várhattál volna.

Persze elhiszem nem vígasztal, ott van benned, hogy legalább megpróbálták volna, én őszintén hiszem, hogy akkor sem lett volna másképp, de ez csak az én véleményem.

Visszatérve, nem kétlem, hogy a magasságod okoz bizonyos hátrányokat, egyfajta negatív előítéetet, ideértve az esetleges többi fejletlenséget is.

De! És ez tisztán látszik, te irreális módon felnagyítottad magadban ezt a problémát és ebbe kapaszkodsz!

Hogy miért? Én sem tudom, talán képtelen vagy változtatni.

Én elhiszem, hogy sok embernél még mindig játszanak ezek a hagyományos értékek, hogy legyen egy férfi magas meg pénze (amit még szoktak mondani, stb...), de nem igaz, hogy a világ csak ennyiből áll, nem igaz, hogy mindenkinek csak ez kell vagy ez számít.

És ha te magad sem tudsz ebből kilépni, akkor ne is várd, hogy majd a környezeted fog tudni.

Irreális módon berögzült nálad, hogy ez valami megkerülhetetlen probléma, és az a benyomásom, hogy szinte megszállottan keresed a jeleket, hogy mindenki ezért néz le, amit persze előbb utóbb is meg is fogsz kapni, mert saját magad generálod a komplexusodat, nem a vélt problémád, aminek persze lehet valóságalapja, de nem ez a valóság egésze amit annak látsz.

Egyszer megismertem egy csajt, volt rajta egy kis túlsúly, nem mondom azt se, hogy hű de csinos volt, de nem volt ronda, nem volt gáz.

Beszégettem vele, és elsőre szimpi volt, aztán elég hamar szóba jött részéről, hogy őt úgy is utálja mindenki.

Nem igazán fejtette ki, csak hogy ő azért nem barátkozik, mert ennek mindig ez a vége.

Igazából én se akartam tőle sokat, csak barátilag érdekelt, mondom elsőre jó fejnek és érdekesnek tűnt, de akár lehetett volna több is.

Én sem értettem, mit lehet benne nem kedvelni, és tovább beszélgettem vele, meg voltam róla győződve, hogy nincs vele semmi baj, és igenis úgy voltam vele, hogy én majd megmutatom neki, hogy nem akadok olyan könnyen fel, hisz tényleg nem volt vele semmi érzékelhető probléma.

Aztán ahogy tovább beszélgettünk, folyton visszakanyarodtunk a vélt hiányosságaihoz, amit ő erőltetett, amitől elég negatív lett a beszélgetés.

Új témát nem is nagyon tudtam behozni, mert a “világfájdalma” nem engedte, hogy bármi mással foglalkozzon, bármit beengedjen az elméjébe.

Nem az első nap adtam fel, jó pár nap eltellt, de végül sikeresen bebizonyította magának ismét, hogy őt nem lehet kedvelni, mert végig olyan negatív volt, hogy a végén már tényleg nem volt hozzá erőm sem, nem hogy kedvem.

Mindezeken túl még azt is bebeszélte magának, hogy őt mindenki kibeszéli a háta mögött, pedig őszintén szólva nem tudom mit lehetett rajta kibeszélni, annyira egysíkú volt szegény.

De igazából ezt ő teremtette magának.

Tudom persze, az önbizalmat és önbecsülést nem adják ingyen, ezekért meg kell dolgozni, de igazából ha elfelejti a hülyeségeit, nem sok választja el attól, hogy normális és érdekes, jófej csaj legyen.

Neked kérdező, igazából pszichológushoz kéne eljárnod, hogy kimozgasson ebből a kényszeres világlátásból, mert magadtól nem fog menni, és minnél tovább sajnáltatod magad ebben az élethelyzetben leragadva, annál kisebb az esély, hogy ezen valaha is túllépj.

Persze szerintem nem fogsz elmenni, ahhoz tökösnnek kéne lenni, hogy bevállald, ez inkább egy mentális probléma mostanra.

Még egyszer mondom, nem kétlem, hogy a csajok egy részének számít a magasság, de akkor talán rossz helyen ismerkedsz, viszont azt is elárulom, hogy az önbizalom hiány, nagyon nem szexi vagy vonzó.

Lehetnél kétméteres is, ha nem lenne önbizalmad nem működne.

Nem vagy annyira sérült, vagy beteg fizikailag, hogy ez tartson vissza az élettől.

Amíg nem fekszel kórházban ágyhoz kötve, amíg nem lógnak ki belőled csövek, és amíg nem wc-ztet valaki más, addig igenis csak rajtad múlik mit kezdessz az életeddel.

Ott van az a faszi is, akinek se keze se lába, aztán milyen jó felesége van, biztos ismered.

Én csak azt akarom mondani, szeddd végre össze magad!

A kérdésed sem szól semmi másról, mint hogy bebizonyítsd magadnak, probléma van veled.

Egyszerűen önigazolást keresel, azt akarod olvasni, hogy más elvitt volna orvoshoz 14 évesen.

Minden áron be akarod bizonyítani magadnak, hogy ez egy valós probléma amibe kapaszkodni lehet, szerintem meg csak félsz.

Félsz változtatni, és elengedni a világlátásod.

Menj el pszichológushoz, és beszéljétek ezt át!

És ne feledd, amíg nem gördül le a függöny, addig tart az előadás!