Szökés otthonról? Vélemény? Merjem vagy ne?

Sziasztok! Gondoltam tartozok nektek annyival, hogy leírjam mi is történt :) jó sokáig vártam vele, sajnálom.

Végül nem szöktem el, és koleszba sem mentem. Megtanultam, hogyha kerülöm a beszélgetéseket és úgy teszek, mintha csak lakótársak lennénk, nem lesz annyira rossz. Ha kérnek valamit, megcsinálom, ennyi. Sokkal kevesebbet veszekszünk, de még mindig nem merem nekik elmondani a véleményem. Kialakult bennem egy jó kis szorongás, ráadásul gimiben nem igazán értik, miért viselkedem úgy, mint egy gyerek, vagy miért nem ismerem a várost, ahol lakom. Nyáron szereztem két új barátot, és ha tetszik a szüleimnek, ha nem, találkozom velük. Egyik unokatestvéremnek elmondtam, mi a helyzet itthon, őt is hasonlóan nevelték és gyűlölt otthon lenni. Mondjuk ő az albérletet és nyárimunkát választotta. Kaptam kulcsot a lakásukhoz, és bármikor felmehetek hozzájuk ha gáz van. Az más kérdés, hogy 200 kmrel messzebb laknak. Még csak 15 vagyok, szóval dolgozni sajnos még nem tudok pénzért, a közösségi 50 órám pedig mindjárt kész. Néha lelépek, elmegyek bicajozni, vagy suliból nem rögtön hazamegyek, jelenleg többet nem tudok tenni.

Hát, ez a helyzet :) így utólag pedig köszönöm mindenki válaszát, sokat segítettetek