Normálisak a szüleim?

18 éves vagyok, de úgy bánnak velem, mint egy 12 évessel.

Van egy 22 éves barátom és szerintem természetes lenne, hogy le akarunk feküdni egymással, de anyámék nem képesek ebbe beletörődni és megszabják, hogy ha mondjuk délután 4-kor találkozok vele, akkor fél 6-ra már legyek otthon. Viszont nekem egy teljes óra hazabuszozni, szóval kb fél órát találkozhatnék vele, az meg még arra se elég, hogy csak simán együtt legyek vele, nem hogy felmenjünk hozzájuk. Őt meg nem engedik, hogy hozzám jöjjön.

Annyira gáz, hogy neki előttem olyan barátnői voltak, akiket simán elengedtek még ott aludni is nála, meg az ő szülei is megengedik, hogy felmenjen hozzá valaki, sőt, ő már 16 évesen hordott fel magához barátnőket...Nekem meg 18 évesen megmondják, hogy csak fél órát talizhatok egy nap a barátommal és amig el nem költözök innen, ami évek múlva lesz, ne is álmodjak arról, hogy nemi életet éljek.

Ez szerintem qrvára beteges, egy szülőnek nem kéne ennyire belemásznia a gyereke életébe. Ezzel már magát a kapcsolatomat veszélyeztetik, már esküszöm, arra várok, mikor mondja azt a barátom, hogy szakitani akar velem, mert ő egy nővel akar együtt lenni, nem egy kislánnyal, akit a szülei nem engednek felmenni a barátjához...És igaza is lenne. Pedig még csak 3 hete vagyunk együtt..

Miért ilyen elmebetegek? Mit csináljak??