Dolgozó fiatalok, diákok! 19-20 évesek Ti mennyi pénzt adtok be otthon?

Nem adok le pénzt (nem is engednék a szüleim mondjuk), de a saját dolgaimat,bármilyen kiadásomat kivétel nélkül én fizetem. Rendesek a szüleim, leszögezték, hogy alap, hogy addig támogatnak amíg szükségem van rá. Érettségi óta folyamatosan dolgozom, nem akarom kihasználni, hogy ilyen rendesek.

19/L

Lányom egyetemista és mellette dolgozik, nem keres túl sokat (havi 60-80 ezret szerintem) de az nálam a szabály, hogy amit keres, az teljesen az övé. Azaz teljesen eltartom, és ebben nem csak a lakás (mondjuk még otthon lakik), kaja van benne, hanem az egyetemi tandíj, a tanfolyamdíjak, öltözködés, kozmetikumok, minden. Vagyis a saját maga által megtermelt pénzt levegőnek nézem és úgy tekintem, mintha nem lenne jövedelme.

Mondjuk amikor meg vagyok szorulva azért kölcsönkérek tőle, eddig kétszer volt ilyen, morgott is kicsit, de amúgy meg a rendszer működik.

Az alábbiak miatt döntöttem így:

1) a szülő dolga hogy a tanulmányok végéig eltartsa a gyereket, nem akarok azzal visszaélni, hogy dolgozik

2) szeretném ha élvezné azt, hogy pénzt keres, gyűjtögethet — nekem máig nem sikerült gyűjtögetnem, nem szeretném ha ő is így nőne fel

3) nem szeretném ha a tanulmányai rovására még többet dolgozna mert szüksége van rá; vagy hogy a rosszlanyokon kössön ki.

Szóval nálunk a gyerek az gyerek, ha meg dolgozik, gyűjtögesse csak, lesz mire költenie!

Két fiam van. A nagyobbik 24 éves, 22 éves volt mikor végzett a sulival. Mikor elhelyezkedett, úgy egyeztünk meg, hogy havi 30.000.- Ft-ot fizet havonta, ebben benne van a rá eső rezsi (víz, villany, fűtés, net, mosószer, tusfürdő, stb.) ill. a kaja, ha itthon van. Napközben evett ahol éppen dolgozott, de este, hétvégén bőven kajált itthon. Úgy egyeztünk meg, hogy ezen felül természetesen kifizeti a telefonszámláját - az én nevemen van a telefonja 11 éves kora óta, ezen nem volt érdemes változtatni, mert így éri meg családon belül - illetve veszi magának a ruhát, dezodort, borotvát, ilyeneket. Minden hónapban odaadta a pénzt, magára meg jóformán nem költött semmit, mert persze automatikusan megvettem a dezodort, borotvát mint korábban, ha akciós volt úgyis bevásároltam a kisebbiknek, akkor vettem neki is, ha találtam olyan gatyát, zoknit, amit szeretett, azt is vettem, általában nem fizettettem ki vele. Amit odaadott pénzt havonta, azt mind félretettem, mert pillanatnyilag még megtehetem. Sajnos éppen hogy, tehát ha emelkednek az árak, nem fogom tudni félretenni neki az egészet, mert nyilván nem mondhatom azt az öccsének, hogy nem kapsz zsebpénzt, vagy nem fizetem be az edzésedet, mert kell a bátyádra, aki egyébként felnőtt ember. Sajnos az nem igaz, hogy ha korábban el tudja tartani az ember, akkor később is el tudja, amikor már dolgozik, mert én ugye egyedül neveltem/nevelem őket, amíg sulis volt, kaptam tartásdíjat, családit, ez most ugye kiesik, egyedül meg azért nem elvárható, hogy a kisebbik meg a saját rovásomra eltartsam. Szerencsére ebből soha nem volt gond, mindig szó nélkül adta a pénzt. Nyáron volt kint külföldön két hónapot, de nem jött be neki, hazajött, október közepe óta nincs munkája. Mivel a korábbi munkabéréből bőven spórolt meg ő is, így továbbra is elkérem tőle a havi 30.000.- ft-ot és ugyanúgy elteszem. Alapvetően azért kérem el, mert nem akarom, hogy azt érezze, hogy nincs súlya a dolognak, ha dolgozik, ha nem, el van tartva, tehát nem létkérdés a munka. Most még nem gond neki, de aztán lassan elfogy a pénze, és akkor majd érezni fogja, hogy dolgozni kell, ha nem talál a saját szakmájában, akkor keresnie kell mást.

A kisebbik fiam 17 éves, gimis. Megkapja a havi zsebpénzét, emellett diákmunkázik. A diákmunkával keresett pénz ill. amit kap szülinapra, névnapra, az teljes egészében az övé, azzal ő gazdálkodik, arra költi amire akarja. Nem kötelező neki dolgoznia, nem szorul rá, megvan mindene anélkül is, de ő akart dolgozni menni, a saját szabadidejét áldozza fel, így egyértelmű, hogy az az ő pénze. Természetesen a nagyobbik fiamnak sem kellett volna leadni a diákmunka-pénzét, ha diákmunkázott volna, de ő nem akart. Ez meg az ő döntése volt. Ha a kicsi is dolgozni fog, akkor majd tőle is elkérem a havi rezsit, mert addig nem nőnek fel igazán, amíg nem érzik, hogy nincs ingyen az élet. Szerintem egy felnőtt, egészséges, munkaképes gyereket ne tartsanak el a szülei. Oké, lakbért nem kell kérni tőle, de azért a rezsibe be lehet szállni. Van olyan ismerősöm, aki 38 éves, az anyjával él és ő is úgy gondolja, hogy ha az anyja megszülte, akkor tartsa is el. Pedig nem egy buta tök, irgalmatlan ésszel, tudással megáldott matematikus zseni, de végtelenül önző, van hogy kap havi többszázezret, akkor elkölti, ha nincs, akkor az anyja ad neki. Hát ilyen "gyereket" nem akarok nevelni.

20 éve. Az én szüleim nem kértek semmit tőlem fiatal felnőtként,de anyu tudta,hogy minden pénzt eltettem,gyűjtöttem. A férjem annyi idős mint én. Ő 40.000ft adott haza egyedülálló anyukájának,akinek ott volt még a pici sógorom (gyerek volt).

A sógorom amíg tanult és ösztöndíjat kapott,anyósom teljesen eltartotta és a pénzét megtarthatta. Most hogy fiatal felnőtt, fizeti a rezsi ráeső részét 20.000ft és azt hiszem kajára ,egyebekre (vécé papír stb) fizet 25.000ft. Plusz dolgait ő fizeti,mint pl dezodor,drágább étel ha kér.