Sok szülőnek tulajdonképpen miért okoz tragédiát / törést az életben, ha kiderül, hogy a gyereke homoszexuális?

A legtöbb ember makacsul ragaszkodik egy adott képhez, és ha már valami attól eltér, azt tragédiaként éli meg.

A feltétel nélküli szeretet sokakban nincs meg. Imádja a gyerekét, de csak addig, ameddig az ő elképzelései szerint él. Ez nem csak a szexualitásra igaz, vannak, akiknek az is tragédia, ha a gyerekük nem olyasmit szeretne dolgozni, mint ők maguk, vagy ha egyszerűen más életstílus szerint képzeli el a jövőjét. Nem akarok terjengősre fogni, de ismerek olyan férfit, aki addig csinálta a gyerekeket, ameddig nem lett egy, aki hozzá hasonlóan állatgondozó szeretett volna lenni. De tudok olyan diplomás értelmiségiről, aki kitagadta a gyerekét, amiért nem akart egyetemre menni. Mert nem illik az elképzeléseibe, nem úgy él, ahogy azt apuci-anyuci megálmodta, stb.

Ráadásul a melegség egy rohadt nagy tabu még manapság is, egy-két generációval ezelőtt meg pláne az volt.

Na, vezesd elő, mely állatok között van homoszexuális kapcsolat?

Tudtam, hogy a sok neoliberális le fog pontozni, de attól még nem lesz igazatok.

Szerintem nem magát a tényt nehéz elfogadni.

De azt nagyon rossz tudni, hogy mennyien fogják bántani a gyereked, mennyi hátrány fogja érni, mennyivel nehezebb lesz neki sok minden. Egy szülőnek fáj, ha bántják a gyerekét és nem tudja ezt megakadályozni, nem tudja megvédeni. És nyilván a felnőtt gyereke mellett nem állhat ott folyamatosan és nem tudja kivédeni a beszólásokat, a megalázásokat, a diszkriminációt.

Én 21 éves vagyok, engem a szüleim elfogadtak, bár ők mindketten nagyon nyitott gondolkodásúak. Viszont, mikor a vidéki nagymamámnak mondtam el, az első gondolata az volt, hogy "jaj, mit szólnának a szomszédok". Aztán hozzá tette, nem baj hogy meleg vagyok, csak "maradjon a családban ez a dolog, nem kell mindenkinek tudnia róla", mert akkor őt kinézik az emberek és pletykálkodnak róla. Magyarul, sajnos, hagyja, hogy a társadalmi megítélések háttérbe szorítsák a saját véleményét.

A másik ágon a nagyszüleimnek nem is merem elmondani, habár nagyon közel állunk. Szinte közelebb állok hozzájuk, mint a szüleimhez, de azt hiszem soha nem fogadnának el. :(

L/L

Nos, talán mert a legjobbat akarja a gyerekének és a mai világban annak, aki homoszexuális, nem könnyű az élete.

Én külföldön élek, itt legális az azonos neműek házassága, örökbe is fogadhatnak és a társadalom nagyobb többsége elfogado. Ennek ellenére titkon remélem, hogy a gyerekem "normalis" lesz a szexualitás terén. Nem azért, mert elitelem, kicsit sincsenek bennem negatív érzelmek vagy gondolatok ezzel kapcsolatban, hanem mert látom, mennyi gyűlölet van sokakban azok irant, akik valamiben mások