Ti mit tennétek ha a gyereketek ebbe a helyzetbe kerülne?

Persze, fontos a boldogsága, de azt reméltem volna, van annyi eszed hogy bele se vágsz.

Bár ha azt látnám, hogy mindent mindig félbehagysz, eleve ki sem mehettél volna. Minek?

Diagnosztizáltan vagy depressziós?

Mert akkor a részben a szüleid sara is, hogy kiengedtek.

Nem arról van szó, hogy egy ilyen életkorban lévő ember még döntésképtelen, hanem a mentális betegség miatt máshogy áll hozzá a dolgokhoz, azt hiszi majd menni fog, felbuzdul, bizonyítani akar, aztán jön a (számára) sivár valóság. Ilyenekkel nem lehet depressziót gyógyítani, hogy na akkor kimehet levegőváltozás stb.

Szüleid helyében, ha hazajönnél első körben kivizsgálásra, pszichológushoz stb. küldenélek, aztán megfelelő terápiára.

Tudom, most jó pár korlátoltabb egyén majd írogatja, hogy há' ilyen lehetőségekkel miért depressziós valaki...

"Egyébként nem is értem, hogy van ez a 9 hónapos cserediákság. Testvérem gyerekei is voltak cserediákok német nyelvterületen, de az két hétre szólt."

Van nyárra, fél tanévre és egész tanévre szóló is, utóbbi a 9 hónapos (vagy 10, szervezőtől függ.) Én kéthetesről nem hallottam még.:-)

Egyébként kérdező, melyik szervezet ez, akiken keresztül te kimentél? Különösnek tartom, hogy sem a kiválasztási procedúra (ami elég alapos beszélgetést is tartalmaz), sem az esetleges előkészítő tábor alatt nem tűnt fel senkinek, hogy veled gondok lehetnek. A nyelvi problémáidat sem értem, minimum társalgási szinten kell bírnod a fogadó ország nyelvét (vagy az angolt, ez esetedben ugyanaz, esetleg a németet) ezekben a programokban, ezt írásban és szóban is ellenőrzik. És távolról se kerül ugyanannyiba az egy szemeszterre és egész évre szóló program, erősen meglepődnék, ha lenne ilyen.:-) Minden esetben van kapcsolattartó, aki kint odafigyel a gyerekekre, a fogadó családdal is kapcsolatot tart és tájékozódik a gyerekről, és természetesen kontaktban van a szülőkkel is. Ekkora boldogtalanságot már kiszúrtak volna. Szóval, melyik ez a szervezet?

Támogatnálak.

DE! a reakcióm nagyban függne attól:

- mik voltak a kiutazás előzményei: kinek az ötlete volt, a másik fél mennyire volt partner benne stb.

- a személyiséged ismeretében mennyire tartom "kamaszhisztinek" és mennyire valós problémának / betegségnek (mert ha az előbbi, akkor bizony csalódott lennék, hogy még mindig nem nőtt be a fejed lágya)

Úgy, hogy nem ismerlek, ez alapján a pár sor alapján azt mondom: megfutamodsz, és mivel már 17 éves vagy, legfőbb ideje lelkileg megedződnöd, mert majd a munkahelyedről is kilépsz 2 hónap múlva? Mit csinálsz, ha a szüleid már nem állnak a hátad mögött, hogy megoldják a problémáidat? Kapcsolatfüggő leszel vagy mi?

(Persze, ha beteg vagy, az más kérdés: akkor egyszerűen csak aggódnék, mi lesz veled, ha egyszer meghalok.)

Megértelek, én is voltam hasonló helyzetben. Érettségi után úgy gondoltam, hogy még nem kezdem el a fősulit, hanem csiszolom a nyelvtudásomat és elmegyek Németországba au pair Mädchennek (kb. baby sitter) egy családhoz. Nagyon melléfogtam, nem tudtam megszokni az új környezetet, pedig talpraesettnek tartottam magam. Karácsonyra hazalátogattam, utána alig bírtam visszamenni, végigbőgtem az utat. Szüleimmel abban maradtunk, hogy hamarabb hazajövök, így március 15-ig kitartottam.

Azt javaslom, te is tűzz ki egy hazatérési határidőt, adj még 2-3 hónap türelmi időt magadnak. Ha addig sem javul a helyzet, gyere haza. Szüleidnek nyugodtan írd meg a helyzetedet, biztosan támogatni fognak és értékelik a kitartásodat. Fel a fejjel!

Ne csesztessétek már ezzel a munkahely dologgal, nagyon kevés munkahely igényli, hogy az ember hónapokat töltsön külföldön.

Kérdező, én megértenélek a szüleid helyében, de azért próbálkozz még egy ideig. Amíg nem tudod jól a nyelvet, próbálj magyarokkal is barátkozni. Biztos van vmi facebook-csoport, londoni magyar diákok vagy hasonló, hátha szerveznek programokat.

Osztálytársam (17 éves lány) Japánba utazott el egy teljes évre. Ezzel most nem felvágni akarok, csak érzékeltetni szeretném, hogy azért van egy kis különbség a két helyzet között, elsősorban a nyelv és a kultúra terén.

Szerintem adj még egy kis időt magadnak, lehet, hogy hamarosan találkozol valakivel, akivel megtalálod a közös hangot. Persze, ne a pénz miatt ne gyere haza, ha annyira nem vagy jól, akkor ne maradj tovább, de ez mindenkinek nehéz szerintem, és ha már egyszer belevágtál, akkor adj magadnak egy esélyt arra, hogy beilleszkedj. Menj társaságba, utazgass, bővülni fog a látóköröd, a szókincsedről nem is beszélve. Nagy élmény lehet, ha kinyílik a világod. Én egy hétig voltam Angliában nénikémnél (Brighton, London), de nem is volt több betervezve, mert tudtam jól, hogy többet nem bírnék ki. Élmény volt (főleg a repülés), jó elmondani, hogy "már én is voltam kint", de úgy érzem, ennyi elég volt, nem mennék vissza.