Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szerinted támogassam a lányom,...

Szerinted támogassam a lányom, vagy próbáljam lebeszélni?

Figyelt kérdés

Nagyon szeretem és azt szeretném ha boldog lenne az életben.

Amit tudni kell róla,hogy 7 éve szertorna mániás. Egy budapesti csapatnál van leigazova,és több országos versenyen is szép helyezést értek el. Az elmúlt hat évben minden szülinapra,karácsonyra,névnapra stb... tornás cuccokat kapott. Hetente 5× van edzése és szívesen csinálja. Egyszer csak ugy dontott abbahagyja de egy honap mulva mar sirt hogy mekkora hulyeseget csinalt es nincs semmi a mi erdekelne ezert visszament. Kb 38 napot birt ki.Többször volt Svájcban edzőtáborban mivel az első edzőpárja kiköltözött. Nyolcadikos kora óta heti kétszer a mi városunkban segít edzést tartani, mostmár hogy nagyobb van hogy egyedul kapja meg a gyerekeket. A gyerekek nagyon szeretik.Lassan itt van az idő hogy eldöntse mit fog felnőtt korában csinálni.

Jelenlegi terve: elmegy a Testnevelési Főiskolára és kimegy Svájcba edzésre. Na mlst ezzel nincs baj mert jol sportol beszel nemetul viszonylag jo tanuló,így a bekereüléssel nem lenne gond.Én a szakmával nem vagyok teljesen megelégedve. Én megértem higy már tapasztalt ,ugyes es ez foglalkoztatja de egy edzo idobeosztasa az eleg erdekes mivel volt hogy mi is este 9kor vegeztunk edzesen. Meg hat azt mondtak az edzok hogy a fizetes az nagyon jo kint de nekem a munkaidovel van bajom.

Tanacsoltam neki hogy szerintem valami normalis szakmat tanuljon pl óvónő. Azt mondta az is jo persze de őt a sport érdekli.

Próbáljunk nézni valami mást vagy támogassan hogy edző legyen?

Köszönöm a válaszokat

( Ja és azt nem szeretné higy óvónő es munka utan edzst tart. Azt mondja ha valamit csinal akkor azt rendesen szivvel lelekkel kell es nem munka utan 3 orat.)



2017. dec. 4. 18:54
1 2 3 4
 31/32 anonim ***** válasza:
100%
utolsóval egyetértek. Nekem harmincas éveimre sikerült végre elvégeznem, hogy azt tanuljam, amit nem engedtek.sajnos már behozhatatlan hátrányom van az áhított karrierben. Arról nem is beszélve, hogy saját családom sincs. Annyira kibillentett ez, hogy nem teljesíthettem az életfeladatomat, hogy az egész életem egy mellékvágányra futott. Sajnos a tesómmal ugyanez történt. Ő sem tanulhatta, amihez tehetsége volt. Most nagyon keveset keres, családja nincs, próbálja ő is behozni a lemaradást, pedig a választott szakmájában jól kereshetne. Mire volt jó az erőltetés? NIncs UNOKA egyáltalán!!
2017. dec. 8. 07:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/32 anonim ***** válasza:
100%

Kedves Kérdező, kár, hogy nem olvassuk a véleményedet a hszainkról, érdekelne. Sajnos nagyon leoltottunk, azt hiszem. :( Nem bántásként írtuk, legfeljebb volt olyan, aki igen erősen fogalmazott. De persze mi csak a véleményt írtuk le, amivel vagy egyetértesz vagy nem.


off:

31#: Nálunk a háromból kettőnél nem lesz, az egyik én vok. Nem is baj, így jártunk. a 3. testvéremnél kérdéses, ő is olyat tanul, ami nem érdekli, de sebaj, majd neki lesz annyi esze, hogy örökbefogad.

2017. dec. 8. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!