F/20 Már nembírom a szüleim viselkedését, Mégis mi legyen így?

Úgyérzem a legnagyobb probléma itt az anyám,nincs nap hogy ne kiabálna,sőt nincs olyan óra hogy nekiabálna valamiert,folyton itthon van mert ithon van a munkája,ápoló,csak takarit főz,végülis ennyi,de mégis mindig kiabál hogy neki mennyi munkája van stb,mindig talál bennem és a hugomban hibát,nembulizom,és nemcsinálok semmi káros dolgot,és mégis mindig van valami amibe beleköt,annyi hogy eljárok sportolni,sulit már kijártam,épp munkát keresek.Van hogy telebeszelni apám fejét és ketten kezdenek minket ócsárolni,soha"Soha nemelsz semmijük,minden megvan nekik adva,más szülő ezt nemadja meg a gyermekének" stb Lelkileg már annyira eltávolódtam a szüleimtől és már nemtudom mit tegyek,persze ha leülök komolyan beszelni velük,akkoris nekik van igazuk,es nembírják még felse fogni hogy mitakarok mondani,én érzem bennük az inteligencia hiányát,és innentöl fogva nagyon nehez.(((Ha netán bizonyos dolgokat másként látunk vagy más véleménnyel vagyunk dolgokról, akkor leszidnak, mintha 5 évesek lennénk, elmondanak mindennek, hogy szégyeljük magunkat és majd a jó Isten bocsásson meg nekünk, amiért a szüleink ellen vagyunk. Ők mindent jobban tudnak, csak úgy a jó, ahogy ők csinálják, ők akarják előirni a felnőtt gyerekeiknek, hogy hogyan éljék az életüket és minden áron irányitani akarnak. Közben az egész életük egy nagy csőd, hibát hibára halmoztak és teszik még mindig de ezt nem látják be és jaj annak, aki ezzel szembesiteni akarná őket. Végtelenül korlátoltak és emiatt képtelenek meglátni a saját hibáikat. Középkori elveket vallanak és követnek és aki nem ért velük egyet azt ellenségnek tekintik. Egyre inkább eltávolodunk tőlük, aminek ők az okai de ezt nem látják. Én már ott tartok, hogy ha rájuk gondolok már semmit se érzek csak azt tudom, hogy minnél távolabb akarom tartani tőlük magamat.))) A zárójeles dolgot bemásoltam egy illetőtöl akinek hasonló problémája volt,és mindenben magamraismertem.