Szülőként mit tennétek, ha a 16 éves fiatoknak egyetlen 1 dobása lenne hátra, hogy kirúgják a középiskolából?

Vegyél neki ilyen elektromos e cigit van nikoton mentes is.Ez segíthet leszoktatni őt a rendes cigiről.

A többire azt mondom hogy nehéz eset mert ha ő is ilyen lázadó fajta akkor csak saját magától jön meg az esze...volt pár ilyen osztálytársam annó.Hiába rendesek a szülei a gyerek ugyanolyan maradt.

Vagy totális bekeményítés vagy semmi.Sajnos ez a tapasztalatom.

Bekeményítés=házimunkába bevonás,eljárás korlátozása,zsebpénz korlátozása,esetleg diákmunkára rávenni...és ha javul akkor enyhítesz szép lassan.

22f

Volt az egyik ismeretterjesztő csatornán egy filmsorozat.Amerikai gyerekeket (14-17 éveseket)a saját szüleik elküldtek ilyen "átnevelő táborba". Volt ott lelkivezető, pap, szociálismunkás,mentor, edző stb. A gyerekek között hiperaktív,drogos, iskolakerülő, különböző nevelési problémás,az intézet, sőt a börtön szélén álló is.Különböző feladatokat kellett csinálniuk, naponta 20 kilométert gyalogolniuk, a saját testsúlyuk 80 %-t vinni, a vadonban magukat ellátni stb. Meséltem erről a fiamnak, aki kollégista volt.16 évesen, annyit mondott.Nagy valószínűséggel a szülőknek volt már ez előtt a tábor előtt tizenvalahány évük nevelni a gyereküket.Nem így tették le nekik a küszöbük elé 16 évesen.

Kedves kérdező!

A te fiad se most került a családba.

Én kivenném a suliból, elküldeném dolgozni, h tudja, h ez a B verzió, de sittet hordani építkezésre. Utána adnék neki egy lehetőséget, h levelezőn tanulhatna. Vagy megy dolgozni.

Olvasd el ezt a könyvet: [link]

Gary Chapman (teljes nevén Gary Demonte Chapman; (1938. január 10. –) amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó, Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) pár- és pszichoterápiai fogalom megalkotója.

Nagyon kétségbeesett lehet, ha azt hiszi, hogy itt elolvas néhány (néha egymásnak is ellentmondó) hozzászólást és azok alapján majd megvilágosodik. Azt kell, hogy mondjam, feltett kérdésére, senki nem tudhatja a választ. Hogyan is tudhatná, az összes körülmény ismerete nélkül? Ami bizonyos, hogy a hasonló problémák forrása, szinte minden esetben a neveltetésben keresendőek és az utólagos kezelésük nagyon nehéz. Amit maga rontotta el, ahhoz, hogy megjavíthassa, először rá kell rájönnie, hogy miben hibázott. Ameddig nem magában keresi a megoldást, addig esélytelen lesz minden próbálkozása! Amit a kérdésében felvetett, az már csak egy tünet, az igazi gond az az, hogy hogyan jutottak idáig! Megfogalmazom kicsit sarkosan a kérdését,,,, a problémák elodázásával sikerült eljutnunk eddig és most szeretnénk ha megmondaná valaki, hogy hogyan lehetne még tovább odázni?

Ha van még valamennyi tekintélye a gyermeke előtt, (amit a kérdése alapján kétlek) akkor talán még hathat rá, de az alapvető dolgok nem változnak, egyik napról másikra! Tekintély hiányában, gondolom próbálkozott a zsarolással és a fenyegetőzéssel, amivel talán el is érhetett átmeneti, látszat eredményeket, de tartós javulást biztosan nem,,,, sőt,,,, ha addig csak zsivány volt a gyerek, de őszinte, egy idő után elkezdett cselezni, hazudozni! Ha ezen az úton marad, könnyen lehet, hogy gazemberré válik és azért is maga lesz a felelős! Most is maga akarja megoldani a problémáját, mert azt hiszi, azzal szeretheti a legjobban, ha levesz a válláról minden terhet, megold helyette mindent, anya tigris módjára védelmezi és kivakarja a hülyeségei következményiből! Mivel neki nem kell megküzdenie semmiért, sem bűnhődnie a hibáiért, ezért nem is tudja értékelni a jó sorsát. Az ember csecsemő korától a kudarcaiból tanul,,,, ha elesik feláll, ha megüti magát, legközelebb jobban vigyáz! Magának mint szülőnek nem az a dolga, hogy felnőtt koráig burokban tartsa a gyermekét, hanem, hogy óvatosan terelgesse, a még biztonságosnak mondható határok között! Aki majd csak felnőtt korában akarja elengedni a gyermeke kezét, az gyakorlatilag a szakadékba löki! Nem szívesen mondom, de arról már lekésett, hogy megnevelje, de mivel a felnőttkor a civilizációnknak köszönhetően alaposan kitolódott, talán még nem reménytelen, hogy olyan emberré váljon, amilyennek maga is szeretné, de ehhez hagynia kell, hogy "seggre essen" néhányszor és ezt minél később kezdi el, annál fájdalmasabb lesz mindkettőjüknek! Én szorosabbra fognám a gyeplőt, hagynám megtapasztalni a tettei súlyát és következményeit, lekötném a fölös energiáit, feladatokat adnék neki és teljesíthető követelményeket és célokat tűznék ki elé! Ha kollégista, akkor kivenném onnan, ha nem, akkor próbálnám kiszakítani abból a közegből, ami nincs rá jó hatással! Minden módon megnehezíteném neki a csavargást, elszámoltatnám idejével és a zsebpénzével,,, gyanakvó lennék akkor is, ha jobban költekezne, mint ahogyan azt reálisan tehetné! Szabadidejében és a tanítási szünetekben keresnék neki munkát, hogy tisztába kerüljön a pénz és a munka értékével! Bármit szeretne, ne legyen magától értetődő semmi! Nálunk pl, hogyha akartak valami extra dolgot, akkor tisztes munkával elő kellett teremteniük a rávaló felét és a másik felét hozzá tettük mink! Így biztosak lehettünk abban, hogy nem csak hóbort, hanem valóban akarják és tudják is majd értékelni! (Mozi, új mobil, laptop, jogsi utazás, stb.)

Mielőtt azt mondaná bárki, hogy könnyen okoskodok és osztom az eszet! A feleségemmel 3 gyermeket neveltünk fel úgy, hogy mindketten bérből fizetésből élő munkások vagyunk. A 3-ból 2 már diplomás. Mind hárman dolgoznak és mindháromnak voltak nehéz időszakai, (főleg a 2 fiúnak) de kellő kitartással és következetességgel mindent megtudtunk oldani!