Miért hívják "eltartottnak" meg "élősködőnek" a még otthon lakó, de felnőtt, dolgozó embert?

De vannak egyszerűbb esetek is.

Mi van, ha vannak állataim, beteg szüleim, akikkel szívesebben foglalkozom, mint, hogy egy nem létező feleségnek feláldozzam ezeket?

Mi van, ha inkább a szegényeknek segítek?

Vagy a barátaimnak?

Bátyám 30 éves, dolgozik, otthon él és egy fillért sem tesz a közös kasszába. A mosogatásról és egyéb háztartási munkákról kijelentette, hogy "női munkák", így azokban nem segít - cserébe az ún. "férfi munkát" sem végzi el, azaz nem segít a kertben, nem nyírja a füvet, a saját szobája takarításán kívül kb. semmit nem csinál. Teljes ellátást kap: ételt és tiszta, vasalt ruhát. A húgom (23) is otthon él, ő nyírja a füvet, mosogat, tereget és szeret apuval bütykölni, el tudja végezni az alapvető javítási munkálatokat. Most végzett az egyetemmel, pénzt már évek óta nem fogad el a szülőktől, de nem is tesz a közös kasszába. A bátyám szerintem élősködő, a húgom nem. Én 14 éves koromban elköltöztem otthonról (gimi koli), anyagi támogatást sokáig kaptam, amit visszautasítottam, amint végeztem az egyetemmel. Szüleim most lakáskasszát raknak nekem, mert látják, hogy mennyire töröm magam azért, hogy előrébb jussak az életben. Haza pénzt nem adok, félreteszem a lakásomra, amúgy egy szobát bérlek, mert világ életemben önálló akartam lenni.

A szüleimet nem zavarja a bátyám viselkedése, én viszont ellenzem, mert nem tanulta meg sem a pénz, sem a házimunka értékét, és képtelen lenne ellátni magát. Nem akarok ilyen felnőttet nevelni.

Bevallom, 27 évesen itthon élek.

Néztem albérleteket, de 30-40 ezer a bérleti díj, plusz 20 a rezsi, az havi 60, a fizetésem 98.000 ft havonta. Maradna magamra 38.000 ftom. Miről beszélünk?

Anya egyedül él itthon, nem beteg, de még örül is neki, hogy vele lakom, mert nem őt várja mindig a házimunka, ha itthon vagyok, befizetem a csekkeket, iratok gyógyszert, elmegyek ide-oda, intézem az intézni való dolgokat, melyek más esetben az ő nyakába szakadnának. Plusz, adok le neki pénzt, főzök, mosogatok, mosok, stb... Nincs rajta vita, amelyikünk pont ráér, az csinálja meg a házimunkát.

Mindezek mellett van betétszámlám is, jövőre szeretnék kimenni külföldre munkát keresni, egyelőre arra gyűjtök. Itthon elég bizonytalanok sajnos a munkahelyek :(

Mert sajnos elég sokan otthon élnek és

- nem főz-mos-takarít

- nem ad a rezsibe

- nem vesz kaját

Mellesleg nem hiszem el, hogy valakinek 25-26 évesen már nincsen IGÉNYE az önállóságra - akár úgy is, hogy egy szobát bérel, de szülőktől külön.

Szerintem az otthon lako, dolgozo, rezsibe beszallo szuleit is segito, haztartasban szervesen (ertsd ha van ket szulo es az egy felnott gyerek, akkor ra is ugyanakkora resz jut mint a ket felnottre haztartasi munkaban), akkor senki nem mondja, hogy eloskodo vagy eltartott. Persze ha a szuleivel nem neszeli meg, hogy ennek mi is a celja (azaz penztgyujt), es nincs idotartamhoz kotve pl. max amig nem lesz tarsam vagy nem lesz x millam vagy x evig, de utana lepek, akkor azert a potyaleses meg bejon a kepbe. Hiszen aki otthon sporolok MAGAMNAK (NEM nekunk az egesz csaladomnak...akkor valahol megiscsak eloskodo:-)).

Egyebkent veled nincs baj ahgy leirod, de ha 30-35 lennel mar lehet mast irnek.

En mellesleg csak olyanokat ismerek, akik a 40.000-es rezsibe otezerrel szalltak be, anyu/apu fizette a telot es heti egyszer mosogatott vagy meg akkor se, de egesz nap o hasznalta a szamitogepet.

Eloskodonek es eltartottnak nem a dolgozo otthon lako felnottet, hanem munkatol/eletkortol fuggetlenul azt szoktak tartani, aki szandekosan kihasznalja a szuleit. Remelem erted es jol. Szerintem egy szulo azert ha 18-25 evig otthon lako gyereketol vegre kicsit magvalhat akkor vegre elhet ugy par evig, mint fiatal koraban a parkapcsolata elejen. Aztan ugyis jonnek az unokak es az egeszsegugyi problemak. Peldaul gondoltal arra, hogy a szuleid mikor grasszalhatnak ujra puceran a lakasban este vagy donthetik le egymast a konyhapulton? Vagy rughatnak be szabadon szemtanuk nelkul? :-) ((na ugye onzo vagy es eszedbe se jutott:-D)

Én 30 elmúltam, de a szüleimmel élek, családi házban. Nem régen költöztem vissza, mert véget ért a kapcsolatom.

Ez egy kisváros, nem tudnék lakást bérelni (nincsenek panelek), egy egész házat bérelni pedig egyedül magamnak nem fogok.

Van teljes állásban munkám, szóval magamnak fizetek mindent, fizetem apám hitelét is, és ami a legfontosabb, szeretem a szüleimet és viszont. Ezeken kívül tudok nekik segíteni, mert már idősek; gyógyszert íratni, kiváltani, bevásárolni...

Nyilván ha lenne kapcsolatom, akkor elköltöznék, hitelt is felvennék, de így nem látom értelmét.

Egyik ismerősöm összeköltözik a barátjával, mert a barátja örökölt egy házat, a lány nem is dolgozik, de nem otthon fog lakni, hanem beköltözik a pasija házába, az jobb?

Másik ismerősöm odaköltözött a pasija szüleihez, és ő sem dolgozik, mert nem talál munkát. Egyet én ajánlottam neki; de az nem tetszett neki, mert az csak eladói munka volt.

Azt a pénzt, amit albérletre dobnék ki, félreteszem-utazgatok, veszek magamnak dolgokat, ha nekem ez így jó, nem értem mi ezzel a gond. :)