Normális, ha egy 20 évest az anyja ápolgat?

Én sem értem, hogy ezzel mi a bajod... Ennek a szituációnak semmi köze nincsen ahhoz, hogy valaki mennyire önálló, talpraesett vagy találékony és mennyire tudja ellátni magát, mert egy beteg emberről van szó. Azért annyit szerintem megengedhetsz magadnak, hogy kinézed a 20 éves húgodból, hogy egy teát képes megfőzni egyedül...azért ennyire ne legyél már lenéző vele szemben. Ez egy teljesen más helyzet, mert beteg volt.

Egyrészt, ha az ember beteg, akkor általában tényleg gyengébb, fáradtabb, fáj ez, fáj az, kedvtelen stb. Eleve mindenki máshogyan reagál és máshogyan éli meg a különböző betegségeket, szóval lehetséges, hogy neked az csak egy "kis láz", de a tesód pedig nagyon sz*ul érezte magát attól a "kis láz"-tól is... Ugyanígy az is változó, hogy kinek mire van ilyenkor szüksége. Például én is inkább az a típus vagyok, aki egyedül szeret lenni, aludni stb. és nem szeretem, ha valaki mondjuk ott ül mellettem, de vannak olyan emberek, akik pedig pont ezt igénylik. A másik meg az, hogy nem tudom hallotál-e már olyanról, hogy pl. szeretet, gondoskodás, törődés, gesztus? Nem azért főz neki anyád teát vagy nem azért borogatja a homlokát stb., mert a húgod nem lenne rá képes és mondjuk egyedül belehalna egy ilyen "kis lázba" is.... azért főz neki, mert szereti és szeretne neki ezzel segíteni, kedveskedni. Én is voltam már (mint ahogyan amúgy szerintem mindenki) olyan helyzetben, hogy beteg voltam és nem számíthattam segítségre, mert éppen nem volt senki a közelben/nem ért rá vagy ilyesmi, de igenis sz*r volt, mert betegen nem arra vágyik az ember, hogy pl. főzzön vagy hasonlók, hanem mondjuk aludni szeretne egész nap. Sokkal jobb, ha valaki ott van és pl. főz nekem egy bögre teát vagy megkérdezi, hogy hogyan vagyok, elmegy nekem gyógyszerért stb. Lelkileg is, mert az embernek jól esik, ha segítenek neki és törődnek vele, illetve szerintem a betegség "legyőzésében" sem hátrány, ha tudsz pihenni és gyógyulni anélkül, hogy rohangálnál ide-oda.

Csak a kérdést olvastam el, az alapján -egy normális, szerető családban- ez alap dolog.

Emlékszem, mikor kb.8 éves lehettem és anyukám lázasan feküdt, kérés nélkül főztem neki a teákat. Ezt láttam tőle is, ha valaki beteg/rosszul érzi magát, próbálunk róla minnél több terhet levenni. Én 31 éves nő vagyok, a legutóbbi szakításom után rákényszerültem, hogy visszaköltözzek a családi házba. Azóta volt pár helyzet, mikor anyukám gondoskodott rólam (térdszalag szakadás). Segített a fürdésben, hajmosásban, behozta az ételt, hogy minnél kevesebbet mászkáljak fekvőgipsszel. Nekem ez a normális, fordított esetben én is mindent megtennék/meg fogok tenni a szüleimért.

Úgy látszik kedves kérdező hogy egyedül maradtál :/

Jó testvér vagy :)