Szeretnék velük őszinte lenni, de nem könnyítik meg a dolgomat. Vallásos szülők, mit tehetnék?

Az a helyzet, hogy a szüleim nagyon vallásosak. Nevezetesen Jehova Tanúi. Azt meg nem nagyon akarják megérteni, és elfogadni, hogy én nem szeretném követni az ő hitüket... Mostanára beleuntam, hogy játszom a jókislányt, mert rájöttem, hogy én nem ilyen vagyok, és a saját életem szeretném élni. Viszont még mindig nem merem magam teljesen felvállalni, talán félek attól, hogy elítélnek, vagy nem tudom. Olyan rossz, hogy nem tudok velük azokról a dolgokról beszélgetni, amik foglalkoztatnak, vagy a problémáimról. Például szeretek rajzolni, és történeteket kitalálni, de tudom, hogy nem mesélhetek nekik ezekről a dolgokról, mert a vallásukkal nem összeegyeztethető... Nem merek mellettük hangosan zenét hallgatni, mert tudom, hogy a nemtetszésüket váltaná ki. De amiért most igazából feltettem ezt a kérdést, az az, hogy barátom van. Igazából a második fiú akivel járok, de a másikról se tudtak. Már pár hónapja járunk, viszont az egyetlen probléma, hogy nem lakunk valami közel egymáshoz. Így egy randit is elég nehéz megszervezni, főleg úgy, hogy a szüleim ne szerezzenek róla tudomást. Az a helyzet, hogy én nagyon szívesen megmondanám, hogy anya, apa, én most lemegyek a barátomhoz mucsaröcsögére, az esti vonattal jövök, de félek attól, hogyha egyáltalán elárulom, hogy van barátom, nekiállnának faggatni. Mióta, hol ismerkedtünk, stb. És akkor kiderülnének a dolgok, hogy én közel se vagyok olyan őszinte velük, mint hitték, és az összes bizalmuk belém elveszne. Megcsinálhatnám, hogy továbbra is hazudozok, kivel megyek hova, de elegem van az idegeskedésből, hogy mi van, ha rájönnek, meg amúgyis, jól esne, ha tudnék velük őszintén beszélni. Meg ennél sokkal komolyabbnak tartom a kapcsolatot, be is szeretném mutatni nekik a párom. Örülnék neki, ha a nyáron el is mehetnék vele nyaralni, addigra már nagykorú is leszek, de félő, hogy így is megpróbálnák megtiltani nekem. Szerintetek mit tehetnék? Ti mit csinálnátok a helyemben?