A féltestvéreim nem fogadnak el. Mit tegyek, hogy elfogadjanak?

#21, 22, 23: Nem hülyeség, csak belehelyeztem magamat a féltestvérek helyzetébe. Egy szóval sem gondolom, hogy higgadt, felnőtt emberhez illő lenne a viselkedésük, de a sértettségüket teljesen megértem.

A kérdező az élő bizonyítéka annak, hogy az apjuk elhagyta őket, és fontosabb volt neki egy másik nő mint az anyjuk - majd még náluk is - és hogy mennyit szenvedtek/nem kaptak meg. Az ő szemükben minden, ami a kérdezőnek van (keze, lába, nyelvvizsgája, biciklije stb) azért lehetett, mert annak árát (idő, figyelem, forint stb) tőlük vette el. Ezt lehet mással magyarázni, de igen, a kérdező a puszta létével (amiről nem tehet) okozott a féltestvéreinek kellemetlenséget, noha ő is ártatlanként jött a világra. Ha ő nem lett volna, akkor az apjuk visszatérésének lett volna realitása.

Kérdező: Roppant sajnálom, hogy az apátok téged is otthagyott (vagy édesanyád dobta ki az új pasi miatt, ez nem derült ki), és hogy anyád új párja nem kedvel. Édesanyád tud erről, látja? Mit tesz a helyzet ellen/érted? (Vagy most rózsaszín ködben úszik?)

A helyzeted nem kellemes. És három dolgot tehetsz. 1. Erőlködsz esély nélkül a testvéreidnél. 2. Sajnáltatod/sajnálod magadat. (Ez egy darabig oké, szinte kikerülhetetlen, majd abba érdemes hagyni.) 3. Elgyászolod a féltestvéreiddel sosem volt/sosem lesz kapcsolatot, kicsit apádat is, és ezt az űrt más emberi kapcsolatokkal (nagybácsi, mentor, edző, barát stb.) töltöd fel.

Az első 2-nek nincs értelme, sehova sem visz, ellenben elszívja az energiát. Ennek tudomásul vételében, és a továbblépéshez szükséges akarat gyűjtésében segíthet neked egy pszichoterapeuta.

"Össze kellene tartanunk, de hogy értessem ezt meg velük is?"

Sehogy. Ne eroszakold magad rajuk, mert nem tudhatod, hogy ok mikent eltek meg az egesz helyzetet!

Amugy detto ilyen helyzetben vagyok mint te, annyi kulonbseggel, hogy a feltesoim anyjat Apam nem Anyam miatt hagyta el. Evekkel korabban valtak el. 10 es 15 ev van koztunk. Apa mar nem el, de ok hallani sem akarnak rolam, foleg a noverem nem. Annyi, hogy a batyammal ismerosok vagyunk facebookon, de ennyi.

Ok ketten osszetartanak, en pedig mem fogok tolakodni, hogy "figyu, en vagyok a gyerekeitek nagynenie, akkor mikor johetek latogatoba?"

Ne fuss olyan szeker utan, ami nem vesz fel!

Miért mindenki a testvéreket szapulja, meg primitívezi, mikor a kérdező zaklatja őket? A tudtára adták, hogy nem kíváncsiak rá, de a kérdező csak azért is erőszakoskodik. Ha nem vagyok kíváncsi valakire, akkor nem vagyok kíváncsi és ha nem ért a szóból, akkor nem kötelességem jópofizni vele.

Írogat nekik, még az utcán is zaklatja őket. Én is ki lennék bukva, ha lenne egy ilyen kullancs ember az életemben.

29

"azóta próbalom velük felvenni a kapcsolatot, de folyton lekoptatnak"

Ebből nekem nem 1-2 próbálkozás jön le, hanem folyamatos, hosszabb időn át tartó "próbálkozás".

"Ha látom őket próbáltam már köszönni, beszélgetni velük,"

Ez is többszöri alkalmat sugall, amikor az utcán megy oda hozzájuk, mikor pontosan tudja, hogy nem akarnak vele beszélni.

Bejelentkezett a kisbabához is rögtön, pedig előtte már többször elutasították.

Lehet szépíteni a dolgokat, de nekem ez eléggé zaklatásnak tűnik.