Fiú lány testvérpár esetén mit kellene éreznem nekem, mint barátnő?

"Néma gyereknek anyja sem érti a szavát."

Ha ez tényleg zavar téged akkor mond el neki azt te hogyan látod ezeket a dolgokat. Keresetek rá megoldást és ne maradjon tüske a kapcsolatotokban. Egyébként nem kell a legjobb barátnődnek lenni a párod húgának. Előző barátnőm erőltette, hogy legyek a bátya egyik legjobb barátja. Mikor találkoztunk lepacsiztunk beszéltünk néhány szót mert mind a ketten értettük, hogy ez akkori barátnőmnek fontos.

Márpedig, ha nem szeretnél vele szakítani vagy legalább a szakítás előtt azért szeretnél adni neki egy esélyt, hogy átgondolja, megértse stb., akkor mindenképpen beszélned kellene vele.

Egyrészt azért, hogy észrevegye, felfogja és megértse a problémádat. Nekem legalábbis úgy tűnik a leírásod alapján, hogy ő abszolút nem érzékel belőle semmit, mert neki ez így jó és szerinte nincs is itt semmi gond... Ha elmagyaráznád neki, hogy téged ez és ez zavar, ezért és ezért, akkor úgy máris könnyebb lenne. Tudom, hogy abszurd, mert eleve fura, hogy hogyan nem tűnik fel valakinek, ha a párja valamiért neheztel rá vagy valamit hiányol a kapcsolatból stb. és a szájába kell rágni, de ez van. Ha arra vársz, hogy talán majd egyszer észreveszi magát, akkor azzal nem fogsz előrébb jutni... Én úgy gondolom, hogy teljesen jogos, amit érzel és gondolsz ezzel kapcsolatban, abszolút igazat adok neked és egyáltalán nem tartom hisztinek. Viszont pont ezért van értelme beszélni róla, mert ez nem csak egy hiszti vagy egy hirtelen felindulásból kialakult probléma, hanem ténylegesen van egy alapja. Nagyon meglepődtem a válaszokon... Én tuti, hogy nem tolerálnám ezt egy kapcsolatban. Én is nagyon szeretem a testvéremet, hiszen mellette nőttem fel, ismerem, csomó közös emlékünk és élményünk van stb., így sokat találkozunk illetve beszélgetünk egymással, de nem mászunk bele egymás seggébe vagy, ha úgy tetszik, akkor azt is mondhatnám, hogy magánéletébe vagy párkapcsolatába. Van egy határ. Egy párkapcsolat igényli az időt, energiát, szeretet, törődést, élményeket stb., hiszen ez tartja össze és nem az, hogy kijelentjük, hogy "mi most egy pár vagyunk". Ha valami oknál fogva az ember ezt nem tudja megadni vagy teljesíteni, mert pl. nem ér rá, fontosabb dolga is van stb., akkor nem kell neki párkapcsolat, ennyi. A világon semmi baj nincsen azzal, ha valaki beszélget és programokat szervez a testvérével/bármely családtagjával/barátaival vagy akárkivel, egészen addig, amíg az nem megy a párkapcsolat rovására. Ha állandóan le lennék cserélve pl. a párom húgára és vele menne mindenhová, vele beszélne meg mindent és mindenről ő jutna eszébe, akkor én tuti, hogy szóvá tenném, mert zavarna, szerintem abszolút jogosan.

Másrészt pedig, ha elmondod neki, akkor onnantól kezdve lehet róla beszélni. Te is megtudod, hogy ő hogyan látja, miért úgy látja, miről mit gondol stb., stb. és már az is nagyon sokat jelent. Így közösen együtt ki tudtok találni valamilyen megoldást, tudtok felhozni különböző lehetőségeket, opciókat stb. és akkor meg tudjátok beszélni, hogy hogyan tovább.