Mit csináljak? Teljesen kétségbe estem, és már kezdem feladni.

Nehéz elhinni, de kérlek hidd el hogy jobb lesz.

Semmi rossz nem tart örökké. végül megszépül.

Ha valami bánt, nyugodtan írhatsz privátot.

Én is ebben a cipőben jártam és nem fogok neked hazudni,meg kertelni, mert tudom hogy semmi értelme, még ez is le fog pattanni a tudatalattidrol, mert nem vagy rá jelenleg nyitott (mármint pszichésen), de azért józan ésszel gondold át ha érezni most nem is megy:

Az én tapasztalatom, hogy ami szar, az szar is marad. Igen, ez sosem lesz jobb! DE és itt jön a nagy DE, ahogy idősebb leszel, megtanulod a fájdalmat elfogadni, és amint ez sikerül rengeteg szépséget fogsz találni az életben. Sokkal többet, mint az, aki sosem szenved ilyenektöl, mert neked van viszonyítási pontod. Ezekbe a jó dolgokba egyre inkább leszel kapaszkodni, amik majd ki fognak segíteni ebböl az állapotból, legalábbis legtöbbször. Majd idősebb korodban egyre több olyan problémád lesz, amik megoldásába akkora energiát kell fektetned, hogy belegondolni sem lesz időd, hogy szenvedett e. Közben olyan csodálatos dolgokat is meg fogsz tapasztalni, amiket soha életedben nem fogsz elfelejteni és amik miatt akkor is van értelme élni, amikor ez K. Nehéz..

Kitartást!!!

Én is hasonlóképp éreztem, de felnőttem. Kijártam az iskoláimat és dolgozom. szarj le mindenkit, mert csak Te számítassz magadnak. Nekem meg Én. És ÉN vagyok a legértékesebb ember a földön, mert belőlem csak egy van. Belőled is!!!

Írj ha kell még motiváció!

Így igaz... ahogyan előttem írták.

Ha egyszer már feladod, hogy Másoknak akarj megfelelni... szüleidnek, tesódnak, bárkinek is... akkor ráébredsz arra, hogy önmagadnak Te vagy a legfontosabb! A Te saját életed, az adott élethelyzetedben.

A nővéred meg csak azért ugráltat, mint egy bábut, mert hagyod magad. NE ENGEDD! Mondj neki határozottan, keményen NEM-et! Lesz, ami lesz lesz... alapon. Ha méregbe gurul, azzal se törődj! Az az Ő baja.

Apáddal se foglalkozz, hogy minek, kinek tart téged! Engem is annak tartott apám... azt vettem észre, hogy két nővéremmel kivételezett. Engem meg vert. Úgy kellett eldugnom a szíjat előle, így már csak pofont kaphattam. (A szíjazás sokkalta jobban fájt, mint a pofon) De... túltettem magam azon is. Nem foglalkoztam vele. Lezs*rtam. Csináltam azt, amit szívesen csinál egy gyerek. Volt, hogy pl. kis-ruhákat varrtam a nővéremék nagyméretű babáira. Mert akkor épp az tetszett. Hogy pl. megtanultam kézzel, aztán géppel is varrni. Egyszerű dolgokat. És amikor azt láttam, hogy fiú kortársaim ebben (is) bénák... olyan jó érzés töltött el, hogy én még azt is tudok, amihez Ők nem is konyítanak.

Van biztos valami... kell lennie valaminek, amiben jó vagy. Ami jól megy...Ezt találd meg, tök mindegy, hogy mi az. És azzal foglalatoskodjál, ha csak teheted. Ha pont az írás lenne... mondjuk novellázás lenne az, az is oké. Ha a bánatod megírása lenne, az is oké.... A többivel meg ne is törődj!

Ez a javaslatom.

AZ ERŐ legyen Veled!