Mit tehetnék? Nem tudom mi lehet velem a baj. Teljesen kétségbe vagyok esve.

Úgy érzem elment az eszem, oltári nagy baj van, és nem tudok sehonnan senkitől sem segítséget kérni. Abban reménykedem, hogy holnap reggel felkelek és jól leszek, de nem.Hiába alszom, hiába próbálom kipihenni magam. nem tudom hogy egyszerűen csak ennyire kimerültem mert annyi minden történt velem, vagy tényleg súlyos depresszióm van. Lassan már semmit sem tudok tenni ez ellen.Nincsen senkim, teljesen egyedül vagyok és úgy érzem nem bírom már. Nincsen életerőm, úgy érzem nincsen értelme semminek sem amit csinálok.Korábban mindig összeszedtem magam egy egy nap után de már félek, hogy egyszercsak ez nem fog tovább menni. Nincs olyan aki segítene nekem, vagy gondoskodna rólam, ha bajom esne. Senkim nincsen, és már emiatt is egyre jobban szenvedek. Teljesen kilátástalan minden. Tudom, hogy más egyszerűen azt gondolhatná, hogy én túlzom el és én látom így a helyzetemet, de az én életemben tényleg nem lesz már semmi sem jobb. Nagyon nehéz gyerekkorom volt, mindent megéltem amit ember megélhet, de ennek ellenére próbáltam mindig úgy élni, hogy normális életem lehessen ennek ellenére. De már úgy érzem, hogy nem lehet ,ez csak egy álom. Nincsenek barátaim, a családomról is csak azt mondhatom, hogy azért voltak mindig, hogy ártsanak nekem. Akár milyen is vagyok tőlem mindenki elmenekül, átvágnak, kihasználnak az emberek. Soha de soha nem kellettem senkinek. Nem merek pszichiáterhez fordulni mert nagy esélyjel bezárnának engem, és akkor mi lenne velem utána? Nem bízok meg az orvosokban mert volt már elég tapasztalatom velük is. 22 éves vagyok és iszonyatosan elkeserítő, hogy már itt tartok. Nem tudom mit tehetnék. Én úgy érzem, hogy ennél többet már képtelen vagyok. Rajtam csak a csoda segítene. Vagy ha nem kéne végre teljesen egyedül lennem, de sajnos arra sincsen esélyem, hogy valaha az életben legyen valakim, aki nem egy pszichopata, és nem akar jól agyonverni.