Örök boldogtalanságra ítélt emberek, ti hogy bírjátok a mindennapokat? Mit tesztek, hogy elviselhetőbb legyen?

Remek, ez jó hír, ennek örülök! :)

Ezek szerint a volt évfolyamtársamnak se kellene felhőtlenül örülnie és boldognak lennie, merthogy oké, eljutott Magyarországról Kaliforniába az Apple-höz, de hát olyanokkal kell együtt dolgoznia, akik többet keresnek nála és fiatalabbak mint ő.

Tök jó, ezek szerint hiába kent el a számat, hiába programozik 14 éves kora óta, hiába keres milliókat, és hiába dolgozik az Apple-nél, még mindig vannak nála jobbak! Így legalább ő is, és én is egyformán elégedetlenek lehetünk, mindkettőnknél vannak jobbak a közvetlen környezetünkben. Ahogy az általam nagyon lenézett (irónia!) bolti eladók is a maguk kis fizetésével! Szóval mindenkinél vannak jobbak a környezetükben, mindenki rosszul érzi magát, és mindenki elégedetlen, így azért nem is olyan rossz! :) Legalább nem vagyok, nem vagyunk egyedül!

Jah, sejtettem, hogy 30 felett már értelmetlen házasodni, de én szerintem már 25 felett is. Egyik kolléganőm 20 évesen házasodott meg, még ha én csak 25 évesen, akkor neki máris öttel több év boldogság jutott. De mi van azokkal a nagyon szerencsésekkel, akik már a gimiben 14-15 éves korukban megtalálják életük párját? Nekik máris 5-6 évvel több boldogság jut, mint annak, aki 20 évesen találja csak meg.

Szóval érted, vannak, akiknek már 14-16 évesen két nyelvvizsgájuk van, már megtalálták életük szerelmét, tanulmányi versenyeken szerelnek, és még a családjuk is pénzes, úgyhogy már 14-16 éves korukban lehagytak engem, lehagytak minket.

Lehet már 14-16 évesen fel kellett volna adnom az egész életem és depresszióba süllyednem, mert úgysem érem őket soha utol?

Hát, elmúltam 30, karrier és pénz van, szerelem és párkapcsolat nincs.

Igazából lehet elkéstem már, ahogy írtad is.

Viszont ez van, sajnos visszacsinálni már nem tudom a dolgokat, nincs se “load game”, se “restart” gombom. Szóval vagy öngyilkos leszek (és ha van reinkarnáció, akkor végül is ez egy “restart” gomb), vagy leélem így az életem így, és megpróbálok a továbbiakban minél jobb döntéseket hozni.

Öngyilkos nem akarok lenni, így marad az utóbbi. Igen, nyilván nem lesz olyan jó és boldog életem, mintha a huszas éveimben jobb döntéseket hoztam volna. Akkor már lehet évek óta boldog házasságban élnék. Vagy egy válás után a sebeimet nyalogatnám és fizethetném a gyermektartást. Nem tudom mi lett volna.

Szóval igen, párkapcsolat szempontjából hibáztam, valószínűleg, ezt nem is tagadom. De most már mit tehetnék? Öngyilkos nem leszek, így kénytelen vagyok leélni ezt az életet, akkor is ha értelmetlen, és akkor is, ha soha nem lesz olyan jó és boldog, mint másoké, vagy mint amilyen az enyém lett volna, ha jobb döntéseket hozok. Sajnos más választásom nincs.

“Az életben egy fontos dolog van, a pénz.“

Köszönöm, ez jó hír, bárcsak így is lenne! :)

Van saját lakásom, autóm, megtakarításom és egy jónak mondható fizetésem. Akkor most boldognak kellene lennem? Vagy még most nem, mert még nem keresek eleget, de ha 5x annyit keresnék, akkor már boldog lennék?

Biztos én csinálok valamit rosszul (vagy nincs még elég pénzem), mert nem érzem a boldogságot.

Tudom, ostoba vagyok, sznob, meg a "diploma nem ad észt", és "csoda, hogy én/mi vagyunk sikeresek". Igen, leírtad már ötvenszer, azért annyira nem vagyok gyengeelméjű, hogy ezt minden egyes válaszban le kelljen írnod!

Hogyne! Persze, a pénz boldogít, ha lenne elég pénzed, akkor boldog lennél! Nyilván. Ez ilyen egyszerű. Minden híres/gazdag/sikeres ember, aki drogozni kezd vagy esetleg öngyilkos lesz, az mind hülye és ostoba. És mivel mint tudjuk, sose lesz sok pénzed, így igazából be sem fogsz bizonyítódni (szép magyar szóval), hogy nincs igazad.

Rendben, hogy ne sírjon annyira a szád, válaszolok az eredeti kérdésre is!

Mint mondtam, két lehetőség van. Vagy öngyilkos leszel, vagy nem! Mivel - mint írtad - már nincs bátorságod hozzá, gondolom ez a lehetőség kilőve. Marad az, hogy leéled az életedet.

Leélheted az életedet úgy, hogy végig azon keseregsz, hogy "mi lett volna, ha", meg hogy "másoknak mennyivel könnyebb/jobb". Szomorúan, dühösen, keserűen, végül is hátha pszichoszomatikus alapon előidéz egy rákot vagy valami autoimmun betegséget, aztán ennyi volt. Esetleg deus ex machina elgázol egy autó, a fejedre esik egy tégla, vagy egyszerűen csak valaki agyonver.

Vagy leélheted úgy az életed, hogy ezt már elcseszted, ennek már annyi, mostmár úgyis minden mindegy, úgyhogy akkor már legalább legyen néhány jó pillanat az életedben.

- Vehetsz egy jó számítógépet, letorrentezel hozzá pár játékot, és belemenekülsz a virtuális valóságba. Legalább napi 3-4-5 órára nem a valódi életeden fog járni az eszed, csak arra figyelj, hogy ne multiplayer legyen, mert akkor megint azon fogsz agonizálni, hogy a Sanyi bezzeg már 80. szintű paladin.

- Esetleg belemenekülhetsz a zabálásba is, viszonylag olcsón árulnak egy csomó hulladék élelmiszert (kekszek, sütik, csokik), vagy csak főzöl egy hatalmas adag tésztát, aztán minden este ájulásig zabálsz! Garantálom, hogy itt is lesz jópár boldog pillanat, aztán meg jöhet egy cukorbetegség vagy valami szív és érrendszeri zavar.

- De belemenekülhetsz az alkoholba is, vagy otthon, vagy ha szociálisabb vagy, akkor a kocsmában. Pár feles után már sokkal kevésbé fog érdekelni a való világ és a saját életed, az olcsó piák meg amúgy is jól gyilkolják a májat.

- Esetleg kereshetsz valami konstruktívabb célt is, mondjuk elmenni kondizni, futni vagy túrázni, de megint elő fog jönni, hogy mások már 10+ éve elkezdték és amúgyis sokkal jobb a genetikájuk.

Nagyjából ennyi a válaszom a kérdésre.