Mit tegyek? Tudnátok valami tanácsot adni?

Körülbelül egy éve lehetett egy rosszabb időszakom, amikor minden apróságon el tudtam volna sírni magam, nem volt motivációm semmihez csak úgy voltam, léteztem talán egy kicsit depressziós lehettem nem tudom. Ez az időszak elmúlt. Kb. 2-3 hónapig tarthatott. Aztán már valahogy minden más lett. Nem tudom, hogy rögtön utána vagy valamivel később és nem tudom, hogy amiatt-e, de minden más lett. Én egy mosolygós, barátkozós, nyitott lány voltam. Még mindig mosolygok nagyon sokat, ezt már többen is megjegyezték, de már nem vagyok olyan nyitott, nehezen barátkozom. Azóta szorongóbb lettem. A ballagásomon (8.-os) remegett a lábam meg kivert a víz, mert úgy éreztem, mintha mindenki engem nézne. A gólyatáborban sem sikerült beilleszkednem az osztályba és még most sem igazán. Vannak barátaim meg sokan szeretnek, de néha mégis egyedül érzem magam. Van pár ember akiknel teljesen önmagamat tudom adni, de vannak akiknek nem tudok megnyílni. Ha felelni kell vagy ki kell menni a táblához mindig izgulok és elkezd remegni a lábam vagy a szám. Nem szeretek szerepelni,ami ironikus, mert a baráti társaságom központi tagja vagyok. Mostanában nagyon szeretnék egy kapcsolatot is, de egy fiú sincs, akinek tetszenék. Sokan mondták már, hogy szép vagyok meg kedves és okos és, hogy nem értik miért nincs barátom.

Mostanában a családommal sem olyan jó a kapcsolatom imádom a szüleimet, de néha túl sokat várnak el tőlem. A testvéreimmel sem olyan jó a kapcsolatom, pedig őket is nagyon szeretem. Érzéketlenebb is lettem. Mostanában egyszerűen nem tudok sírni. A szemem bekönnyezik, de sírni nem tudok olyan szituációkon, amiken régen elsírtam volna magam.

Hát ennyi lenne, köszönöm, ha elolvastad!