Borderline-ok ti hogy küzdtök meg az identitászavarral?

Halvány foggalmam van csak arról, hogy ki vagyok igazából.. De mindig masmilyennek képzelem el magam. Más hobbi, más szakma, egyszer ebben az országban akarok élni, egyszer egy másikban, és az országokban is az identitásom keresem.. Mintha az adott országhoz igazitanam magam. Mivel ilyen szinten nincs olyan, hogy Én. Ez alatt azt értem, hogy nyilván minden országnak van kultúrája, minden országban másak az emberek és elképzelem, hogy ahova megyek, akkor majd olyan leszek mint az ottani emberek.

Így vagyok a nyelvtanulassal is.. Úgy fogom fel, hogy vajon melyik illik hozzám jobban.. Francia vagy német.. Elképzelem melyik nyelv hogy hangzik a számból és ehhez igazitom magam.

A baráti tarsasagom is teljesen vegyes.. Ez nem is lenne rossz, csak az a helyzet, hogy én kB gondolkodás nélkül képes vagyok mindenkivel barátkozni. Mintha nem lenne ertekrendem, csak megyek az osztoneim után.

Nagyon belefaradtam ebbe az egészbe és nagyon unom.. Sokszor még azt sem tudom eldonteni, melyik nem vonz igazán. Egyszer mindkettő, van hogy csak 1,a férfi. De ha mélyebben elképzelem magam egy nővel, mondjuk párkapcsolati szinten, akkor ebbe beleelve magam hirtelen a férfi nem távolinak tűnik és kevésbé vonzónak. Teljesen osszezavarom magam. Aztán kizokkenve a nőkkel való fantazialasbol megint közelebb érzem magamhoz a férfiakat. Viszont néha tényleg annyira mélyen elképzelem, hogy egy nőt szeretek, hogy szinte képes minden vágyat kiolni belőlem a férfi nem iránt, pedig közben halálosan szerelmes tudok lenni ferfiba.. Totál összevagyok zavarodva és rengetegszer megprobaltam kibogozni a szálakat, nem megy.

Úgy érzem szetszakad az elmém, hogy megfogok bolondulni, mert nem bírom elviselni hogy darabokban vagyok össze vissza, nincs egy egység, mintha csak lennék, félek ez sosem fog végre beallni, konkrétan hogy 24 évesen végre azt erezhessem, hogy Ez Vagyok Én.

Más hogyan küzd meg ezzel? Elképzelhető, hogy valaha ez elmulik?