Volt már pszichoszomatikus tünetetek?

Nagyon köszönöm a segítséget :).

Nekem még ezelőtt soha nem voltak ilyen gondjaim :S. Azért nem fordultam eddig segítségért, mert valahogy kibírtam egyedül is. Igaz, hogy már a szüleimet is idegesítem, de tényleg nem volt olyan nagy a gond. Arra voltam kíváncsi, hogy ez mennyire természetes, és hogy másoknak ezt milyen megélni.

Pluszban szégyellem is magam :S, mert korábban sem voltam pszichésen egészséges, sok baj volt, és mindet megoldottam egyedül.

Amit leírtam azt tényleg csak a felszín. Vannak más pszichés problémáim, amivel szintén nem tudom, hányan küzdenek. A lényege ennek az, hogy folyton a múltnak, meg a jövőnek élek, és a jelenben nem is létezem gyakorlatilag :S, és miután erre rájöttem, utána kezdett kicsit javulni a helyzet. Már jobban vagyok, de valahogy nem találom önmagam ebben az egész kavarodásban:S. Azt kell ugyanis mondanom, hogy sajnos 23 év omlott össze, szégyenszemre, mivel elcsesztem egy-két dolgot az én-identitás kiépítésénél :S, mert hogy én annak kiépítésénél nem vettem figyelembe, hogy az embernek érzései is vannak :S, mert nekem azt hittem, hogy nem is nagyon vannak érzéseim. Most aztán nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel. Annyira új minden. Kiépítettem egy nagyszerű pókerarcot, de nem akar összeférni a belső személyiségemmel :S, sajnos nem ismertem a legbelsőbb személyiségem :S. Igazából én pszichoterápián már régóta gondolkoztam, csak éppen eléggé szégyellem magam. Viszont a probléma nem új, csak most jött elő :S. De mivel gyerekkoromban tényleg nagyon rossz állapotban vagyok, az is csoda, amit eddig elértem, vagyis lehet, hogy nem az, de én annak érzem.

Tehát a probléma roppant összetett :S. Most úgy érzem, hogy újra kell építenem mindent, jobban megtanulni az életben, és emberek között élni, barátokat keresni. De ugyanakkor valószínűleg abszolút nincs minden rendben, ha ilyen problémáim vannak :S. Tényleg borzalmasan rossz amúgyis a volt barátom nélkül, fel sem tudom fogni, mi történt velem. Pluszban a volt barátom nem bánt jól velem, habár csak a szája volt nagy. Nem tudom, hogy ez is milyen hatással lesz a továbbiakra. De most már próbálom elfogadni a tényt, hogy egy súlyos traumán vagyok túl. Igyekszem időt hagyni magamnak, csak már elég idős vagyok, szeretnék magamnak saját családot, és így nem lesz, ha most évekig tart a gyógyulás.

Ez eddig a szerelem része volt. A hellyel-közzel új énemmel együtt élni meg megint egy másik kérdés. Az igazság az, hogy akármennyire is nyúzom magam, képtelen vagyok elfogadni a belső énem :S, a volt barátom volt az egyetlen, akinek megmutattam, és nagyon rossz vége lett, most is mindjárt sírok. Lehet,hogy erősnek akarok mutatkozni, de valószínű, hogy annyira nem vagyok az, ha ilyen tüneteim vannak. :(

Egyébként én is úgy látom, hogy azért produkálom a testi tüneteket, mert annyira ki vagyok készülve idegileg :S. B-vitamint szedek, de erre konkrétan nem megoldás.

Nincs valami idegerősítő vitamin? Vagy valami megoldás? Mert az oké, hogy megszüntetem a probléma okát, de már nem csak akkor produkálom ezeket a tüneteket, amikor a szerelmi gondjaimról van szó, hanem akár a munkahelyemen is. Egyelőre nem súlyos a helyzet, de nem akarom megvárni, hogy az legyen. Már fogalmam sincs, mivel tudnám megerősíteni az idegeim. Vagy ez visszafordíthatatlan??:S Csak nem akarom, hogy még jobban tönkre menjen az életem :S. Szóval lehet valami vitamint erre még szedni, ami megerősít? Vagy csak pszichológus segíthet beszélgetéssel?

Megnyugszom magamtól idővel? Vagy ez rosszabb lesz? Mi jöhet ezután?:S