Ünnepi depresszió? (16L)
Van családom, én nem azért érzem magam rosszul, mert egyedül vagyok. Lehet, hogy “hiperérzékeny” vagyok, de azért még szeretném megtudni, mi a bajom… (De azért jó érzés is, ha leírhatom a gondolataimat.) Ha valakit zavar ez / negatív érzést vált ki nála, az csak ne válaszoljon! Köszi.
Szóval. Minden karácsonykor ezek a gondolatok “eszik az agyamat”:
- Nem érdemlem meg az ajándékokat, amiket kapok / fogok kapni / kaptam. Nem tettem én azért eleget, hogy ajándékot kapjak.. Ráadásul egész évben annyi meg annyi baj van velem! És minden bajomat ÉN okozom!
- Elmúlik… Olyan gyorsan telik az idő! Különösen az ünnepekkor. Aztán várhatok egy újabb évet a következőig :( És akkor már egy évvel idősebb is leszek. (Félek a jövőtől is…)
- Nem használom ki minden pillanatát. Olyan sokmindent lehet csinálni karácsonykor. Rengeteg szép és jó dolog, de nekem sosem tűnik elégnek. Mindig úgy érzem, hogy nem használtam ki eléggé az időt. Valami hiányzik, stb…
- Nem vagyok jobb, mint eddig. Úgy érzem, több mindenre lettem volna képes ebben az évben is és hogy nem voltam elég jó… sőt, szerintem még rosszabb is vagyok, mint eddig. A tavaly kitűzött céljaim közül nem teljesítettem egy csomót.
- Jövőre mi lesz??? Félek, hogy még ennél is rosszabbul érzem majd magam. Nem akarom elrontani a saját karácsonyomat :( megint… De egyszerűen nem bírok nyugodt maradni. D: Defektes vagyok… pedig iskolapszichológushoz is önként jelentkeztem. Úgy tűnik a karácsonyozásban sem segített.
1. Valaki nem tudja, miért csinálom ezt mindig ilyenkor? (Születésnapomon is hasonló szokott lenni…) Ez depresszió? Vagy mi ez? 2 éve voltam depressziós (diagnosztizálva), de azóta már megszerettem az életet és meg is becsülöm (már amennyire). Akkor csak nem vagyok az. Vagy de? Miért vagyok ilyen “defektes”?
2. Mit tehetek a gondolatok megelőzésére?
3. Ez esetleg nem lehet, hogy normális? (sztem nem igazán) :I
válasza:1.Elsősorban szerintem mindenképpen beszélj a szüleiddel, vagy szakemberrel.
2. Azt mondtad, hogy voltak céljaid az teljesen jó, nem sikerült mindegyik, de akkor azokat átviheted jövőre, későbbre. Gondolj bele nem kell egy év alatt megváltanod a világot.
3. Sajnos régebben nekem is voltak hasonló gondolataim. Talán, most is,de próbálok erősebb lenni. A családod, baráti köröd megbecsül, szeret, támogat?
Illetve megtudhatom a korodat és hogy mióta tart?
válasza: válasza:Szerintem nem szereted önmagad eléggé. Érdemes azon gondolkodnod, hogy ez miért van így, mi az, amivel nem vagy elégedett magaddal kapcsolatban. Érdemes papírra vetni a gondolataid, úgy könnyebb tudatosítanod az okokat, és kezelni is azokat.
Illetve utalnak egyes soraid szorongó maximalizmusra is, amely részben magyarázhatja az önszeretet-önbizalom hiányát. Nyugodtan írd le a konkrét céljaidat is, súlyozd aszerint, hogy melyeket fogod tudni a leghamarabb megvalósítani, és milyen lépések kellenek hozzá. Ha a vártnál nehezebben megy, ennek az okait is írd le, tudatosítsd, hogy kézzelfogható legyen az aggodalmad tárgya, és ne csak egy homogén masszaként nyomja a lelked. Így szépen, rendszerezetten, külön-külön nem is fognak majd annyira nyomasztani, mint hömpölygő sokaságként, könnyebben átlátod majd az ok-okozatokat. :)
válasza:hát itt sok szar van
szorongás, túlgondolás, depresszív látásmód, hibás önkép, semmi önbecsülés, túlkomplikálás stb stb
de még véletlenül se vagy defektes, ez már nem normális már mint h ennyire sanyargatod magad; de ettől te magad nem vagy normátlan
ebben a korban nem könnyű
Köszönöm a válaszokat!
A szüleim segítőkészek, szerintem szeretnek engem. Azt mutatják ki, és sokat is mondják nekem. Egyébként már beszéltem velük ezzel kapcsolatban. Megértőek. Kb fél vagy 1 éve váltak el és idén június elsejétől anyukámmal élek. Apukámmal nem valami gyakran találkozok, de vele sosem volt valami szoros a kapcsolatom. 2 éve képtelen vagyok beszélni velem egykorúakkal, így nincsenek barátaim. De nem is érzem szükségesnek, sosem voltam jó barát és sok stresszel is járt nekem mindig, ha voltak barátaim (régebben az is, ha nem voltak). Mára már megszoktam az “egyedüllétet”, nincs ezzel problémám. Egyébként van 2 fiú tesóm, de velük nem igazán foglalkozok (gondolom mert nagyon különbözünk, érthető módon).
Kb. 3 éve tart az ünnepi szorongásom, de előtte is volt valami hasonló, csak akkor inkább a suli miatt aggódtam sokat, és folyamatos volt. A városunk egyik “elit” általános iskolájába jártam ekkor, aztán egy ponton úm. besokalltam a nagy elvárások miatt és iskolát kellett váltanom… Lehet, hogy valami köze lehet a mostani helyzetemhez. Valószínű. De akkor nem valami sokat tanultam, nem voltam szorgalmas. Szerencsére azóta teljesen megváltoztam (sztem).
(ezek válaszok az 1. válaszolónak)
Remélem, túlleszek ezen valamikor. Mégegyszer köszönöm a válaszokat, adtak nekem egy kis önbizalmat.
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!