Hogyan ne ragaszkodjak ennyire a páromhoz?

Ha nélküle megyek valahova, akár csak egy óráról van szó, vagy ha éppen dolgozik, szó szerint sírógörcseim vannak, nagyon hiányzik.

Tudom, hogy ez nem normális. Pszichológus megadta a megfelelő diagnózist pár éve, ami mindent megmagyaráz, de még alig egy éve sincs, hogy együtt vagyok a mostani párommal, és nem gondoltam volna, hogy ez ennyire kihat majd erre is.

Volt már néhány párkapcsolatom, de egyikhez sem ragaszkodtam ennyire, akkor még teljes mértékben egészségesen ragaszkodtam hozzájuk, ami nálam azt jelenti, hogy csak akkor hiányoztak igazán, ha már 1-2 hete nem találkoztunk, és sokszor értékeltem azt az időt míg külön voltunk, mert el tudtam merülni a magányomban egy kicsit, ami kifejezetten hasznos volt számomra, jól éreztem magamat egyedül. Egyik szakítás sem viselt meg, inkább csak a miértje, de az most nem lényeg…

A mostani párommal az a baj, hogy túl jó - ennél normálisabban nem bírom kifejezni.

Sokszor van rossz kedvem, mivel nem tudunk 0-24-ben együtt lenni, pedig ez teljesen természetes dolog, tudom.

Nem is kell, hogy együtt csináljunk bármit is, nekem az is elég ha ott van az ágyon mellettem, még ha teljesen mással is foglalatoskodunk. Már a jelenléte is boldoggá tesz.

Ma reggel óta is egyedül vagyok, mert dolgozik, azóta sokszor elsírom magamat.

Ezeket már nem is mondom neki, mert nem akarom hogy emiatt elege legyen belőlem valamilyen szinten, ugyanis ez szerintem is visszataszító, én pedig azt akarom hogy szeressen. Bár szerintem sejti, hogy nem a megszokott formában ragaszkodom hozzá, de jobb ha nem tud mindent.

Szóval, mit javasolnátok? Építő jellegű válaszokat várnék, tudom hogy nem vagyok normális, nem kell ezt hangoztatni!